A félreállított pap „virágvasárnapi” bevonulása Hódmezővásárhelyre
Édesapám nagy tudású, szociálisan érzékeny ember volt, sokat beszélt, jó humora volt, így veszélyes volt a rendszer számára. Áthelyezték hát Hódmezővásárhelyre. Elek Pali bácsi, egy „kuláknak” kikiáltott presbiter segített beköltözködni az állomásról. A kommunisták mindent elvettek Pali bácsitól, csak a szép sujtásos felső kabátját és fövegét nem vették el. Meg a tartását, azt nem tudták. Volt egy szamara, és egy gumikerekű kordéja, ezzel segített nekünk. Apámnak volt egy nagy legyező pálmája, ami a vonattal jött. Hódmezővásárhelyen a vasútállomástól egy szép hosszú egyenes út vezetett be a városközpontba. Ezen jött végig a szamárfogatunk. Úgyhogy apám rögtön botránnyal érkezett Hódmezővásárhelyre, hiszen azt mondta, „krisztusi” bevonulásom volt a városba, szamárral, pálmaággal.
Elek Pali bácsi
A „kulák-listás” Elek Pali bácsi (presbiter) tartását, megtörhetetlen jellemét és humorát jól jellemzi az egyik története:
Ki volt adva az ötvenes évek közepén a rendőröknek, hogy zaklassák a „kulák-listásokat”. Egyszer az egyik rendőr megállította Pali bácsi szamárfogatát Hódmezővásárhely főterén több ember előtt.
„Állj! Kéröm a papírjait!”
„Azok mán jó helyön vannak, mert maguk régön elvötték tűlem” – válaszolt a „kulák”.
„Né szömtelenködjön, mer’ elvöszöm a szamarát, oszt akko’ mi lösz!?” – így a rendőr.
Mire Pali bácsi: „Akkor rendőr lösz a vejem! Na gyí!” És ott hagyta a rendőrt, az emberek nagy derültségére.