Igaz ez a két mondat: „A jó cselekedetek nem teszik az embert jóvá, hanem a jó ember tesz jó cselekedeteket. A rossz cselekedete nem teszik az embert rosszá, hanem a rossz ember tesz rossz cselekedeteket.” Ezért mindig magának a lényegnek vagy a személynek kell jónak lennie minden jó cselekedet előtt, és a jó cselekedetek maguktól erednek, és jönnek elő a jó személyből, ahogyan Krisztus mondja: „A rossz fa nem terem jó gyümölcsöt, a jó fa nem terem rossz gyümölcsöt” (Mt 7,18). Az pedig világos, hogy nem a gyümölcs termi a fát, és fa sem terem a gyümölcsökön, hanem ellenkezőleg: a fák termik a gyümölcsöket, és a gyümölcsök teremnek a fákon. Ahogyan tehát szükséges, hogy a fák előbb legyenek, mint a gyümölcseik, és a gyümölcsök nem teszik a fákat sem jóvá, sem rosszá, hanem ellenkezőleg: ilyen vagy olyan fák teremnek ilyen vagy olyan gyümölcsöt, úgy szükséges, hogy előbb maga az ember személye jó vagy rossz legyen, mielőtt jó vagy rossz cselekedetet tenne, és cselekedetei nem teszik őt rosszá vagy jóvá, hanem ő maga teszi cselekedeteit rosszá vagy jóvá.
A jó vagy rossz ház nem teszi az építőt jóvá vagy rosszá, hanem a jó vagy rossz építő épít rossz vagy jó házat. És általában: egyetlen mű sem teszi a mestert olyanná, amilyen ő maga, hanem a mester teszi a művet olyanná, amilyen ő maga. Ez a helyzet az ember cselekedeteivel is: amilyen ő maga, akár hívő, akár hitetlen, olyan a cselekedete is: jó, ha hittel, rossz, ha hitetlenséggel tette. De nem lehet megfordítani: hogy amilyen a cselekedet, olyanná lesz az ember is, hívő vagy hitetlen. A cselekedetek ugyanis nem tesznek hívővé, tehát igazzá sem. Ellenben ahogyan a hit tesz hívővé és igazzá, úgy a cselekedeteket is a hit teszi jóvá. Mivel tehát a cselekedetek semmit sem tesznek igazzá, és az embernek igaznak kell lennie, mielőtt jót cselekedhet, ezért nyilvánvaló, hogy egyedül a hit az, amely a személyt kizárólag Isten kegyelméből, Krisztus által, az ő igéjével méltóképpen és elegendőképpen megigazítja és üdvözíti, és ezért a keresztyén embernek egyetlen cselekedetre, egyetlen törvényre nincs szüksége az üdvösséghez, mivel hite által szabadon és önzetlenül tesz mindent, amit tesz, semmiféle előnyt vagy üdvösséget nem igényelve, hanem – mivel már elegendő java és üdvössége van Isten kegyelméből hite által – egyedül Isten tetszésére.
Aki tetteivel és munkálkodásával akar igazzá lenni és üdvözölni, nem cselekszik másként, mint aki Krisztust megtagadja, mivel Krisztus azért testesült meg, hogy cselekedeteink nélkül, egyedül vére által tegyen igazzá es üdvözítsen bennünket. Így e levelek (János levelei) mindazok ellen szólnak, akik cselekedetek nélkül, egyedül a hitben akarnak élni, és akik megigazulásukat cselekedeteiktől várják, s a középső útra terel bennünket, azaz, hogy a hit által legyünk igazakká, és így szabaduljunk meg a bűntől, és azután, ha már megigazultunk, Isten kedvéért jó cselekedetekkel és szeretettel munkálkodjunk, nem gondolva a magunk hasznával.
Csak Krisztus légyen Mesterünk. Ötszáz idézet Luther Márton írásaiból a reformáció 500. évfordulójára. 1517-2017. szerk. Reuss András. Bp., ÉLŐ VÍZ füzetek 9., 2017. 89-90. pp.