Igék által vezetve
Amikor Mátyás Imrétől, a Hálaadás című gyülekezeti lapunk szerkesztőjétől megkaptam a felkérést, hogy kedvenc igémről, talán pünkösdről írjak valamit, – elgondolkodtam. Hiszen nekem több különösen kedves igesorom is van, és mindegyik életem fontos, sőt meghatározó életszakaszához kapcsolódik legjobban. Mintegy keretbe foglalják eddigi életemet.
„Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” Zsoltárok 100,5. Nagyapám, Bereczky Albert gyülekezetünk és templomunk építő lelkipásztora volt, édesapám, dr. Nagy Endre évtizedeken keresztül presbitere, majd főgondnoka volt egyházközségünknek. Én itt születtem, a parókián laktunk három éves koromig. Ez meghatározó emlék számomra most is.
„Vezess engem a te igazságodban …” Zsoltárok 25,5. Ez volt az az ige, amelyet egy „igazságkereső bajnok” kiskamasz, szerető, bölcs nagyapjától kapott. De jó is lett volna, ha a Vezetőről soha meg nem feledkezem.
„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged …” Zsoltárok 50,15. Ezt az igét láttam és „megláttam” ifjú koromban. Persze, – amikor vasárnaponként itt ülök a templomban – most is ugyanazt a feliratot látom, mint akkor régen, ott a templom falán, fenn a szószéktől jobbra. Talán egy kicsit többet értek belőle. Mindig megnyugtató, biztonságot adó érzés rajta legeltetni a szemem.
„ … és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28,20. A keresztség sákramentumának szereztetési igéje. Sokszor hallottuk, de soha el nem kopik, örökké él ez a csodálatos ígéret. Van egy nagyszerű Barátod, Társad, aki soha el nem hagy, még akkor sem, ha te olykor meg is feledkeztél róla. Ezt az igét kaptam én is, másokkal együtt, „úti okmányként” az élet olykor kellemes, olykor rögös ösvényeire.
„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” 1Péter 5,7. Ezt az igét legidősebb unokabátyám küldte gyermekeink születésekor. Ránk is fért a biztatás, mert négy kicsiny gyermekünk ellátása, nevelése akkor, a ’80-as években – és biztos ma is így lenne – nem kis gonddal járt. De akkor is mindent megkaptunk Tőle, amire valóban szükségünk volt.
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”2Timóteus 1,7. Észre kell vennem, hogy eddig ösztönösen „ravasz” módon az igei részeknek csak az ígéret-ajándékait vettem elő, pedig az Úr feladatokat is ad. Sokáig nem értettem, hogy „mire is való” a Szentlélek? Olvastam róla ezt-azt. Most, életem alkonya felé közeledve rájöttem, hogy ha igaz bűnbánattal, gyávaságomat legyőzve utat engedtem a Szentlélek érkezésének, számomra elérhetetlennek tűnő feladatokat, élethelyzeteket tudtam megoldani. Adja Isten, hogy mindannyiunk életében állandó lakása legyen bennünk a Szentléleknek!
