Imádság szobánk falára
Te vagy, aki teremtettél, belőled jöttem:
Élek.
Te vagy, aki kezedben tartasz, markodba írva:
Mért féljek?
Te vagy, aki beszélsz hozzám, kihez érdemes szólnom:
A magányt nem ismerem.
Te vagy, aki egy lépéssel mindig a Démon előtt jársz:
Nyugalmam ebből terem.
Te vagy, aki mindent adtál, Fiad áldoztad értem.
Mindenkinek továbbadom.
Te vagy, aki ismered jövőm, időm nálad rejtve:
Rád bízom halálom.
Te vagy, aki előtt vállalom magam, érted, amit ki sem gondolok.
Nem lehet hazudni Neked.
Te vagy családom és barátom, nem tudsz nem szeretni, mert
Magad vagy a Szeretet.
Te vagy, akit jászolban dédelgetek,
Te vagy, akit kereszten siratok.
Aki harmadnap sírkövet hengerítesz,
Kinek térdet hajtanak az angyalok.
Te vagy, aki lábamat mossa,
Ki a kenyeret számba adod.
Társam útban Emmausba,
Akinek a sebeid mutatod.
Te vagy, ki homokba rajzolod bűnömet,
Vakító fény a damaszkuszi úton.
Akit vacsorára hívnak vendégnek,
Harminc ezüst vagy. Kötél Júdás-nyakamon.
Te vagy zsoltárt mondó ajkam,
Te vagy szívem, ha másokért dobog.
Te vagy kezem esti imában,
Te vagy az út, pedig nem is hozzád futok.
Te vagy példám, érvem, érverésem.
Légy bennem minden indulat!
Aki mindeneknek minden lettél:
Mindenem Te vagy.