Gondolatok pünkösd után, félévzáráskor
Egyházi hagyományunk szerint pünkösd elmúltával kezdetét vette az ún. ünneptelen félév. Júniustól decemberig sátoros ünnepet nem ünneplünk. Vannak megállóhelyek, kilométerkövek (hálaadás az új kenyérért, az új borért, az idén különösen nagy jelentőséggel bíró reformáció), de a „nagyszabású”, tömegeket megmozgató alkalmak ádventtől kezdődnek.
A kérdés azonban máris megfogalmazódik: lehet-e ünneptelenségről beszélni a Szentlélek eljövetele után? Be lehet-e szorítani két napba a Szentháromság harmadik személyének éltető, reménytelen lelkeket, tehetetlenséget örök élnivágyással felváltó mennyei optimizmusát – két munkaszüneti napba? Egyáltalán itt volt az idei pünkösdkor a Lélek, kértük, hívtuk, szembesültünk, találkoztunk Vele, éreztük legkitűnőbb medicinákkal sem pótolható, nyugtató simogatását?
Az ünnep előtt és alatt szerte a világban sokszor hangozhatott Luther Márton éneke: „Jövel Szentlélek Úristen!” (370. ének.) Most, az ünneptelen félév kezdetén hangozzék így is: Maradj velünk Szentlélek Úristen! Maradj velünk, mert akkor egészen más életet élünk, más a teherbírásunk, kondíciónk, kapcsolatainkban több lesz a kézfogásra kinyújtott kéz, mint az ököl, értékeket fedezünk fel ott is, ahol eddig az öncélú düh szürkehályogot vont még a látni kívánó szem elé is. Összekulcsolódik gyakrabban kezünk a nyitott Biblia felett, imádságaink eltolódnak a „kéregetés-dömping” felől a magasztalás, megköszönés, spontán, mennyei gyógyulásai felé.
Hisszük és valljuk, a Szentlélek az első pünkösdkor nem csak látogatni, vizitálni jött múló idejű vendégségre, kicsit „benézni” hozzánk, hanem itt van, állandó valóságként, bár nem mindig érzékeljük ezt azonos hőfokon. Egy illusztrációval élve olyan ez, mint egy kis darabja, tája e Földnek, ahol éppen nincs – divatos hírközlési szakszóval élve – térerő. Van kézben márkás okostelefon, benne számtalan lementett névvel, számmal, telefonálnánk, várnánk is a híradást, de nincs térerő. Gyors segítségre lenne szükség, de nincs térerő. De megnyugtató arra gondolni, átélni, hogy ez a mennyei kommunikációs segítség szüntelen adatik, elkérhető, megkapható.
Maradj velünk Szentlélek Úristen az előttünk álló nyárban, munkában, vizsgákban, útra kelésekben, pihenésben. Adj áldást a gyülekezeti táborokra (a miénkre is Parádon), csendeshetekre, tennivalóinkra. Szürke hétköznapokat is emelj a Veled való élő találkozások ünnepeivé. Ámen.