Reformátorok – Szikszai György

A Debreceni Kollégium diákja volt. A kor szokásának megfelelően külföldi tanulmányútra ment, így került Bázelbe és Utrechtbe. Hazatérve a makói gyülekezet lelkipásztoraként írta meg fő művét, a Keresztyéni Tanítások és Imádságok című könyvét is. A könyv 1786-ban jelent meg először Pozsonyban. Az első kiadás óta eltelt több mint kétszáz év alatt oly jelentős hatást ért el, hogy szállóige is született róla: „Minden papnak van egy kitűnő káplánja, az öreg Szikszai”.
Az „Öreg Szikszai” közel ötven (!) kiadást ért meg – szüntelen arra tanítja a református olvasót, hogy hívő keresztyén ember mindenkor, minden élethelyzetben imádkozik, Istenhez, Urához fordul örömében és bánatában, reményteljes és reménytelen állapotában egyaránt, mert tudja: imádkoznia kell.