Családi délelőtt a Reformációról

Családilag, pici gyerekekkel ünnepelni a reformációt? Honnan tudják, kik voltak reformátor őseink, mit jelentenek a latin nyelvű jelmondatok? Amikor azonban összegyűlik az egész család babától óvodáson, iskoláson át szülőig, sőt nagyszülőig, akkor hirtelen minden nagyon világossá, érthetővé és valóságossá válik. Kinyitjuk a reformációi kincsesládát, ami roskadásig tele van, hiszen felsorolni sem lehet, mennyi ajándékot kaptunk az elmúlt 500 évben. A legkisebbek is csillogó szemmel várják, mi lesz a következő kincs. Mert a reformáció nem csupán kreatív foglalkozás sok szemléltetéssel, játékkal, illusztrációval, fizikai kísérletekkel. De nem is megtanulandó latin mondások és történelmi események sorozata. Hanem mindennapi életünket átható, ma is jelenlévő, élő valóság. Amikor a gyerekek és a szüleik kitették a mi wittenbergi vártemplomi ajtónkra a saját tételeiket, akkor lehetett együttesen megélnünk, hogy mindannyian rengeteg mindent kaptunk a reformációtól: hitet, kegyelmet, gyökereket, egyházat, anyanyelvet, lefordított Szentírást, identitást, közösséget, barátokat. Ezeknek az értékeknek pedig nem csupán mi felnőttek, hanem gyermekeink is már most részesei.
Rengetegen jártak a szülők, nagyszülők közül egyházi, református iskolába. És sokan járnak ma is a gyerekek közül. Van folytonosság. A reformáció nem csupán múlt, hanem jelen, sőt jövendő is.
Minden résztvevő kapott egy virághagymát, hogy elültetve otthon gondosan ápolgatva tavaszra kinőjön a saját "debreceni líciumfája". Remélem, húsvétkor mindannyiunk számára kivirágzik a reformációi virág, szimbolizálva, hogy a hit, a kegyelem, a reformációi örök megújulás soha el nem fogy. Mert nem csupán az 500. évfordulóra kell készülnünk, hanem az 501-re és a következőkre is. Hogy örökre megmaradjanak ezen a földön a reformáció értékei. Soli Deo Gloria!