Presbiterek az igéről: Szabó Attila

Sok ige zümmögött körülöttem életemben. Legkedvesebb nincsen. Ha mégis ki kellene egyet választani, akkor az a Jób 19,25: "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." Gyönyörűnek találom, de sokszor tűnődtem rajta: Jób kire gondolhatott? Miféle előrelátása ez a bibliai szövegeknek?

Hitéletemben - egészen kisgyerekkorom óta - meghatározó volt a szüntelen Istenkeresés. Kihez imádkozom? Az első ilyen gyermeki képzeletemben megszületett élmény, hogy egy sötét zárt térbe képzelem magamat imádkozás közben. Isten nincs ott, de állandóan ott a lehetőség, hogy valaki be fog nézni oda. Kicsit féltem is ettől. Mit mondok egy számonkérésre? Voltak különböző lépcsőfokok, de középiskolás koromban elég közel kerültem ahhoz, hogy mindennek hátat fordítok. Egyetemistaként az volt a fontos, hogy a hitem közölhető legyen. Tudjak valamit mondani, amikor rákérdeznek. Természetesen később is voltak hullámvölgyek, Folytatódott a keresés és folytatódik mind a mai napig. Kicsoda az Isten? A válasz megfogalmazásánál ma ott tartok, hogy maga az Élet. Az a hatalmas rendező erő, aki sok minden más mellett a szeretetet és a szellemet is, mint esszenciát magába foglalja.
Ebben a felismerésben pedig az a legfontosabb számunkra, hogy mi is a részei vagyunk. Te pedig kedves Testvérem átélheted, hogy a szívdobbanásodtól függetlenül is létezel! Isten áldja a Gyülekezet minden tagját, békés karácsonyt kívánok szeretettel:
Szabó Attila