„Majd… ajándékokat adtak neki, aranyat, tömjént, mirhát” Máté 2,11
- Na, mit hozott a Jézuska? – hangzott és hangzik el számtalanszor ez a bugyuta, infantilis kérdés. (Jézuska? a Világ Megváltója, Kyriosza, csak így, becézve?).
- Karácsonyfát, sok játékot, téli szünetet stb. – jöttek a megszokott, sztereotip válaszok. Ám a válaszözönben jött néhány meglepő megfogalmazás is: nekem a Jézuska az apukámat hozta, mondta egy gyermek. Két éve itt hagyott minket, de most az ünnepen visszajött. Ez a legboldogabb karácsonyom.
- Mit hozott Jézuska? – Jézust – hangzott a bizonyságtétel egy bakfis korú leányka ajkán. Most ismertem meg igazán, bennem is személyesen megszületett.
Ám a kérdés így is feltehető: mit adtál Jézusnak? Adtál egyáltalán? Avagy a karácsony arra való, hogy csak kapjak?
A bibliai történetben egy névtelen valaki odaadta istállóját Jézusnak (ellentétben a fogadóssal). Az istálló, benne a jószág nagy kincs volt abban a szegény időben, akinek adatott, nagyon féltette, őrizte. Mégis adta. A napkeleti bölcsek odaadták Jézusnak szakértelmüket. Vizsgálták az égboltot, felfedezték, megértették az Univerzum üzenetét. Odaadták fizikumukat, kondíciójukat: nagy távolságról utaztak, fordított életmódot éltek (nappal pihenés, éjjel vándorlás), mégis mentek. Feladták a csalódásból adódó sértődöttség emberi gyengeségét. Jeruzsálemben híre-hamva sincs ünneplésnek. A királyi udvar is csak „bénázik”. Nem fordultak vissza megbántottan, hanem indultak tovább a csillag nyomán. Odaadták adományaikat: nem zsebpénzt az Úrnak, soknak tűnő, ámde a feleslegből való alamizsnát, aranyat (királynak, vagy családtagjainak járó), tömjént (kitűnő fertőtlenítő), mirhát (roboráló, erősítő, anyatejképző szer). Odaadták önmagukat: leborultak a gyermek előtt. Ez a testtartás üzenet, ha te állsz, én nem állhatok, így fekve tehetetlen vagyok, neked kiszolgáltatott, rendelkezz velem. Odaadták kényelmüket, új életlátásukat: más úton tértek vissza (mai képpel élve, nem az autópályán, hanem bekötőutakon, hogy ne kelljen Heródessel találkozni). Új szívvel, új utakon.
Mi, mai emberek mit adhatunk? Jézusnak kell ajándék? Nincs rászorulva. Ő mondja, a Megváltó: éhes voltam, ennem adtatok, szomjas voltam inni adtatok, mezítelen voltam felruháztatok, fogoly voltam meglátogattatok. Ha csak egyvalakivel megtettétek velem tettétek meg. (Máté 25:35-37, 40). Itt a válasz, a megoldások tárháza. Vedd észre a körülötted élő, fázó, éhes, fogolylelkű embertársat, és Jézus nevében, őrá tekintve, gyógyítgasd! Talán épp egy gyermek, családtag, testvér, várná ezt a gyógyító mennyei terápiát. De a legtöbb amit tehetsz ez: fogadd el Őt, Megváltódnak, megvallott bűneid megbocsátójának, legyen Jézuskából Úr Jézus, élj Vele, és Ő igaz emberré tesz, ad őszinte áldott Karácsonyt.