Hódolattal térdet hajtva
Uram téged magasztallak.
Bárcsak ott lehetnék Veled,
S dicsérném én, a véges, téged, a Végtelent.
Fénytelen volna nélküled a létem,
De fényed azóta ragyog e világban szüntelen:
S bár a sötétség téged be nem fogadott,
Add, hogy én megnyithassam előtted az ajtót!
Ne legyek szívtelen fogadós,
Aki nem fogadja szívesen a bebocsátást kérő kiszolgáltatott vándort!
Hanem lehessen életem befogadó szállás:
Az érkező Úr iránt mindenkor hálás.
Bár nem méltó palota ez a Királynak,
Kit a Menny angyalai zengő énekkel áldnak,
S neki nagy dicsőséget adnak,
De lehet hajlék, mely csöndes, s igazságodra éhes.
Ó mily boldog lehetek, ha adod a te igazságodat,
S elhozod életembe a mennyei nyugalmat.
Most talán még csupa karácsonyi rohanás vagyok,
S lelkemet terheli megannyi keserű bűn, nyomorúság, átok.
De te könyörülhetsz, ha akarsz,
Megtisztíthatsz engem a nyugtalant,
S adhatsz békességet, nyugalmat,
Mennyei áldást életembe ragyogó szereteted által.
Uram téged csodálva áld
Himnuszt zeng az egész világ
Mert lakozol mi közöttünk
Testté lett Ige, dicsérünk.
Nevedet ma hálás szívvel magasztaljuk,
S ha vannak kitaszítottak, akiért megszülettél,
Ha vannak bölcsek, kiket csillagoddal lenyűgöztél,
Ha vannak hatalomféltők kiket felháborítottál,
Betegek, kiknek sebéért sebeddel gyógyítást adtál,
Szenvedők, kiknek reménységet adtál,
Hát most eléd hozunk minden nyomorúságot, keserűséget, gyötrelmet, üldöztetést és bánatot,
S csak egyet kérünk: légy velünk, hogy elviselhessük.
S ha mi tehetünk életünkkel, vigasztaló szavunkkal, szép tettekkel, nemes gondolatokkal,
Hogy kevesebb legyen a szenvedés és több az öröm,
Akkor adj erőt, bölcsességet, hogy tehessük,
S nevedre nagy dicsőséget szerezhessünk.
Ámen.