Mindenek előtt hálát adok Istennek azért, hogy Szentlelke ebbe a gyülekezetbe vezetett bennünket szeretett feleségemmel. Hálát adok Istennek, hogy mindketten szolgálhattunk, és ehhez a szolgálathoz kaptunk lelki és fizikai erőt, igaz Istenben hívő testvéreket a Krisztus nevében. Ezelőtt húsz évvel hitvesem jött el egy istentiszteletre, melyen Berkesi Gábor hirdette az igét. Istentisztelet után Bálintné Matyó Csilla ment oda hozzá, bemutatkozott, és meghívta a hétköznapi gyülekezeti alkalmakra is. Elfogadva a meghívást, Edit bekapcsolódott a gyülekezeti életbe. Az asszonykör létszáma ez időben (a kimutatásom szerint) 40 tagú volt. Még ez évben én is követtem hitvesemet, és az óta vagyok a gyülekezet tagja. Később presbiterré választott a gyülekezet, ami számomra megtiszteltetés volt. Pár éven keresztül, mint presbiter, majd megválasztásom után Isten segítségével, kurátorként szolgálhattam a gyülekezetet.
Műszaki végzettségem alapján gyülekezeti tagként első feladatomnak tekintettem a Duna felőli lépcső szigetelésének és a torony beázásinak megszüntetését, ami 2000-ben meg is történt, de az altemplom további beázásának megszüntetése is szükséges volt. (A templom építésekor a Pozsonyi úton nem volt szennyvíz gyűjtő fővezeték, és az esővíz elvezető csatornák vize is a templom alá folyt. A második világháború alatt az altemplom szigetelése is tönkrement. Lassan sikerült a falak kiszáradását biztosítani és raktárként hasznosítani az altemplomot, de vágyunk az volt, hogy az eredeti célnak megfelelően alakítsuk ki. Erre vonatkozó javaslatot Berényi Eszter nagytiszteletű asszony dolgozta ki, aminek alapján kezdtük el a 600 négyzetméter alapterületű altemplom rendbehozatalát, mint Budapest legnagyobb alapterületű református, közösségi célra is igénybe vehető, kulturális központját. Saját forrásunk hiányában az egyházaknak szánt állami támogatás igénybevételével megkezdtük a helyreállítást. Remélhetően a tavalyi pályázatunk pozitív elbírálása esetén be tudjuk fejezni az altemplom teljes felújítását 2018-ban.
Öröm volt számomra, hogy számos presbiter vállalta a nem látványos szolgálatokat. Sajnos több presbiter társam nem élt a gyülekezetben, nem vett részt a gyülekezet mindennapi életében, sőt a bibliaórákra sem járt, amiből arra következtethettem, hogy nem akart foglalkozni a gyülekezet napi gondjaival, örömeivel. Örömteli viszont a Pozsonyi gyülekezet életében, hogy minden igehirdetés Krisztus tiszta örömhír üzenetét közvetíti. Ennek köszönhetően örömmel tapasztaljuk, hogy jelentősen megnőtt a felnőtt keresztelések és a konfirmálók száma. A gyülekezeti tagok száma az elmúlt 10 évben csaknem 40 százalékkal nőtt. Külön ajándék, hogy az iskolai hittan oktatói szolgálat missziói tevékenységének köszönhetően évről évre jelentősen növekedett a gyermek konfirmáltak száma is, sőt ezzel együtt egyes szülők is bekapcsolódtak a gyülekezeti életbe. Sajnos a gyülekezetünk létszámának emelkedése ellenére az adakozás évek óta csökkenő tendenciát mutat.
Gyülekezetünk életében nagyon fontosnak tartom nem csak a presbiterek, hanem a kereső gyülekezeti tagok bekapcsolódását is a szolgálatba. Szükségesnek tartanám a presbitereknek ebben a munkában való aktívabb részvételét. Gondnoki tevékenységemre visszatekintve szomorúan kell megállapítanom, hogy a napi feladatok megoldása miatt nem maradt elég energiám, időm egyes presbiter testvérek aktivitásának növelésére. Remélem utódom eredményesebb lesz. Nagyon fontos, hogy a missziói szolgálatban aktiválódjanak a presbiterek. Ezért javasolom, hogy a gazdasági, és műszaki bizottság mellett alakuljon egy missziói bizottság is, amely a presbitereknek rendszeres feladatokat is ad, elsősorban azoknak, akik más bizottságban nem vesznek részt. Fontosnak tartanám, hogy ne csak asszonytársaink, hanem a férfi presbiterek is vállaljanak látogatást, ezzel is kifejezve, hogy nemcsak vasárnapi gyülekezet vagyunk. Legyen gondunk az istentiszteleti alkalmakról elmaradók látogatására is. Legyen élő kapcsolat a presbitérium és a gyülekezeti tagok között!
Gondnoki szolgálatom végeztével, hadd hivatkozzam egy olyan imára, amit egy presbiter asszony testvérünktől kaptam. Ez legyen az én életem imája is:
”Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek bocsásd meg, amit rosszul tettem és amit elmulasztottam. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra… Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenység jeleit, erőtelenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt és a kezdetről odaát. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam és jól lássak másokat is. Adj jókedvet és nyitottságot, még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a Te dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.”
Barátossy Jenő
Jenő bácsi kérésére itt idézzük egyesült államokbeli hittestvére gondolatait.
„Senki titeket ne ítéljen evésért, ivásért vagy ünnep, vagy újhold miatt, vagy szombat miatt, amelyek csak árnyékai az eljövendőnek, de valóság a Krisztusé.” Kolossé 2,16-17. „Akit egyre jobban zavar az a sok hazugság, amivel az emberek traktálják magukat és egymást, felismerték, hogy mennyire narkotikum, becsapás és figyelem elterülő hadművelet mindez, anélkül hogy az életben levő az igazi kincset bemutatná,annak ajánlom a Krisztushoz kötődő valóság megismerését. A magyar nyelv nagyon szépen fejezi ki mindazt, amire gondolok azzal a szóval, hogy hiábavalóság. Igen, ami nem valóság, az hiába-valóság, és ebben rostokol, önmaga kelepcéjébe zárva, gondolataival és képességeivel birkózva a művelt ember. Tudom, elnézést kell kérnem, hogy ilyeneket írok, és ezzel kilakoltatom magam ebből a nagy tudású, és mindenféle bölcsességben csúcsra jutott világból, és bizonyára nagyon vegyes ébresztek kortársaimban, akik csak azt mondják, én már tényleg nem e világba való vagyok, annyira „őrültségbe vitt” a túlvilági dolgokkal való foglalkozásom. Én meg azt mondom, hogy inkább Isten oldalára állok, mint hogy e világ fejedelmének behódoljak, és a média szemfényvesztőivel együtt járjam azt a halálos táncot, amelyben egymás után dőlnek ki mellettem a reményt vesztett emberek, akik soha nem találták meg a valóságot.” Baranyi József, Phoenix, Egyesült Államok