Mennyei Édes Atyánk Krisztusért! Téged dicsérünk Teremtőnk, Szabadítónk, Megtartó Urunk! Neked adunk hálát Jóságos Pásztorunk! Téged áldunk Mennyei Világosságunk! Akaratodat tanulva most szeretnénk igazán rejtekünkbe húzódva feltárni szívünk minden titkát a szív Vizsgálója előtt: láttasd velünk, amit látsz!
Láttasd a lelkünket eltöltő sok hívságot, megannyi hiábavalóságot, mint akikben zakatol a változatlan, s változást mímel minduntalan: formálj, alakíts bennünket, változtasd bennünk, ami változásra szorul, s legfőképp üresíts meg mindattól, ami eltölt, s mégis üresség fájdalmával gyötör! Ragaszkodunk megannyi dologhoz, s most mégis jó volna mindent elengedni, ami lényegtelen, s megragadni az igazán Lényegest!
Csak felemelni tekintetünket és meglátni keresztedet: a Szenvedő Embert, aki a Tükör: s e fájdalmas Tükörbe tekintve megismerni saját szenvedésemet, sebeimet, betegségemet, bűnös nyomorúságomat, s kérni erőt, gyógyulást, szabadítást, bocsánatot!
Csak felemelni tekintetünket, és meglátni keresztedet: s rajta a felszegezett adósságlevelet: dicsérni szent nevedet, mert nincsen immáron semmi, ami vádolja a megtérőt a mennyei trónszék előtt! Csak felemelni tekintetünket és meglátni a távolban az elgördített követ: a Győztes Istent és a dicsőséges ígéretet: a reánk is váró feltámadás ajándékát: mely gyógyíthat félelmet, gyászt, fájdalmat, földi kudarcok felett meglátva az égi diadalt. S meglátni téged Krisztusunk, aki elhoztad a Mennyei Királyságot e földi világba, s tanítottál minket elengedni, ami köt, és megragadni azt, aki Megszabadít!
Ezért könyörgünk Urunk: tudjunk Téged megragadni, és amit kezünkbe adsz: ajándékaiddal, hálával élni, téged magasztalni, s mindeneknek hirdetni, amit tudunk, míg magadhoz emelve betöltesz bennünket a teljesség ismeretével! Önmagaddal. Ámen.