Erős csíkokat szaggatok
a tenyeremből. Jól vagyok.
Ez az én vérem. Testem is,
amíg az élet eltelik.
Szerteszét rázom véremet,
a fákra festett képeket
s a vizet festem vörösen.
Ez az én vérem, örömem.
Halaknak adom magamat,
hogy csillapítsam szomjukat,
madár csőrébe lökdösöm
világraszóló ösztönöm.
Így leszek élő magam is,
így örül nékem a vad is,
kiosztom nékik magamat
a szivárványos ég alatt.