„Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan.” 1 Kor 3, 6-8
Augusztus utolsó és szeptember első hete mind a családok számára az új tanévre való készülést, ráhangolódást jelenti. Az írószerek beszerzése, a könyvek és füzetek bekötése, a tisztasági csomagok beszerzése, az óvodai ágyneműk kimosása, az egyenruhák kivasalása, a szülői értekezletek, az adminisztrációs hegyek és a fontos dátumok naptárba rögzítése mellett valahogy beleesünk a tanévbe. Aztán a kora reggeli kelések, délutáni logisztika – kit hova kell vinni, hányra kell érte menni – elrobog mellettünk egy tanév.
Karácsony Sándor neves református író, pedagógus előszeretettel idézte a fenti bibliai igehelyet. Számunkra szülőként ezek az évek a vetés, a belefektetés időszakai. Mi vagyunk ugyan az ültetők, akik a mózesi parancsolatnak megfelelően megpróbáljuk azokat az értékeket, azt a tudást és hitet átadni, amelyet őseinktől, felmenőinktől kaptunk. Azért, hogy ezek hosszú ideig éljenek még azon a földön és abban a családban, amelyet az Úrtól kaptunk. A nevelésben az a legnehezebb, hogy sokszor ilyenkor még nincs látszatja semminek. Csak azt érezzük, hogy ezerszer is elmondunk valamit, mégsem történik semmi változás. Hiába próbálunk valamit megbeszélni a gyermekkel, mintha egyik fülén be-, másikon kimenne. Pedig nincs semmi hiába, mert ez a vetés időszaka, az aratás később fog igazán beérni. Most adnunk kell rengeteget: odafigyelést, szeretetet, érdeklődést, időt, energiát, jó kedvet. Legfőképpen jó példával kell elöl járnunk. Akkor is, ha fárasztó, akkor is, ha reménytelennek tűnik. Mert a maga idejében fogunk aratni, ha nem lankadunk el. Adjon ez erőt a nehézségek esetén, a fárasztó napok útvesztőjében!
Milyen szépen mutatja az Ige, hogy igazi csapatmunka az oktatás-nevelés. Nem egyedül kell megbirkóznunk vele. Hála Istennek vannak Apollósok is, akik öntöznek: a nagyszülők, a tág család, az óvónők, a tanárok, a lelkészek, a hitoktatók, a gyülekezet. Együtt munkálkodva, közösen tudjuk gyermekeink életét terelgetni, tudását fejleszteni, hitét és értékrendszerét erősíteni. Mert a fundamentum, akire építve és akire nézve végezhetjük el ezt a csodálatos feladatot, az nem más, mint az Úr Isten, aki az igazi növekedést adja.
Kívánok mindenkinek tartalmas, sok új élményt és ismeretet szerző, készség és képességfejlesztő és értékátadó új tanévet! A mindennapok során tapasztalhassunk meg mini aratásokat, amelyek erőt adnak a további ültetéshez és öntözéshez! Kívánom, hogy élhessük át azt az örömet, amint láthatjuk, hogyan növekednek Isten kegyelméből gyermekeink, a ránk bízottak hitben, értelemben!