Jézus eljövetelét ünnepeljük és Jézus eljövetelére nem készülünk. Mert két eljövetele van. Az egyik volt, a másik lesz. Az első eljövetel ott történt Betlehemben s angyalok hirdették Isten csoda szeretetének testbe öltözését. Isten már az Éden kertjében megígérte, hogy küld szabadítót, aki a bűn kígyójának fejére tapos. Évezredek vártak ennek az ígéretnek beteljesedésére. Próféták hosszú sora hirdette, hogy el fog jönni az Úr. S aztán eljött – egészen másként, mint ahogy a világ szerint, emberi gondolkozás szerint vártuk volna. Jött kicsiny gyermeknek, jött szegénynek, nem volt számára hely – és mégis jött gazdagítva, békességet árasztóan, mindig növekvő dicsőségben. Krisztust mindig nagyobbnak látjuk. Minél sötétebb a világ, annál mélyebb meggyőződésünkké lesz, hogy minden azért olyan torz, olyan gonosz és olyan véres, mert mindig őnélküle próbáljuk me. „Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt.” Így volt akkor, az első karácsony szent idején, s így van azóta mind a mai napig.
Mennyire elhomályosodott előttünk a második ígéret, amivel maga Jézus búcsút vett a földtől! Ugyanúgy, ahogy az elveszett paradicsomban a könyörülő Isten ígéretet adott, a kereszthalálra induló Jézus is ígéretet hagyott. Azt az ígéretet, hogy újra eljön. Ez a második eljövetele egészen más lesz, mint az első volt. Akkor kicsiny gyermeknek, közülünk valónak, hozzánk mindenben hasonlónak jött, másodszor úgy jön majd, mint bíró és király. Akkor észrevétlenül és csendesen jött s csak választott lelkek kicsiny serege tudta – most úgy fog jönni, mint a felvillanó villámlás, és minden test látni fogja. Ez a második eljövetel nem a kegyelmes Krisztusnak, hanem az ítélő Krisztusnak a megjelenése lesz. Az első keresztyének, maga Pál apostol abban a hitben éltek, hogy ez a visszajövetel még az ő életükben bekövetkezik. Milyen boldogító hit és milyen lélektisztító hit volt ez! A mi szívünket se töltheti meg mélyebb boldogsággal és tisztább örömmel semmi, mint az az imádság, ami fölfakadt a Jelenések könyve öreg írója lelkéből: „Bizony jövel, Uram Jézus!”
Az Úr két eljövetele között van egy harmadik eljövetel is. Ez az ő mostani jövetele csöndes és láthatatlan. A szív ajtaján zörget: „Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.” Most karácsony előtt is jön ezzel a halk és szelíd kopogtatással. Az iszonyú robajban mi mégis halljuk az ő pásztori szavát s csöndes alázatban megnyitjuk előtte az ajtót.
Bereczky Albert, 1941. december 20.