Józsué könyve, első rész
Nyomasztó, lélekfeszítő gondolatok, érzések gyötörhették a választott nép Istentől újonnan rendelt vezérét, Józsuét. A nagytekintélyű Mózes halott, az ő nehéz örökségét kellene továbbvinni, s ami még nagyobb kihívás, át kellene kelni a sebes folyású Jordán folyón. Ott áll a víz keleti partján, látja a túlpartot, az elérendő célt (hiszen az már a Szentföld, Ábrahám, Izsák, Jákob országa), de oda most még eljutni emberileg lehetetlen. Generációkat próbára tévő negyvenévi vándorlást túlélve (valóban túlélve éhínséget, mannán való tengődést, víztelenséget, antihigiéniás állapotokat – egyszer sem támadta meg őket tömegeket tizedelő járvány – idegen törzsek állandó zaklatásait, súlyos belviszályokat, torz egyiptomi nosztalgiákat) itt kell tehetetlenül várakozni a cél kapujában. Sehol egy erdő, ahonnan fát lehetne hozni, tutajokat eszkábálni, azután meg itt a sok öreg, tehetetlen beteg és kisgyermek is.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Dühöngeni, szitkozódni, depresszióssá lenni, teátrális körítések kíséretében visszaadni a vezető tisztséget, avagy… odaborulni az élő, éltető, megoldásokat ingyen adó áldott, drága „Ötletgazdához”, a Mindenható Istenhez. És Józsué ezt teszi. Bemegy vezéri sátrába, s a máskor vezérkari értekezletek színhelye templommá magasztosul. Őszinte csendességet tart, bevallja tehetetlenségét, csendes, mély SOS jeleket küld a Menny felé. Ez a pillanat választóvíz: egyfelől súlyos emberi vereség, másrészt diadal. Mert mindenki, aki az Úrnak megvallja bűneit, leteszi terheit, győztessé emelkedik. Kapituláció, fegyverletétel Isten előtt egyenlő a nyugtató folytatással.
Józsué csendben van és ezen a csendhullámhosszon tisztán hallja a Vox Coelestist, a Mennyei hangot: kelj át a Jordánon! A stratégia a következő: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1,8). Emberileg furcsa, ha át akarsz kelni, élj az igével szüntelen, attól el ne térj, vedd komolyan és vetesd nagyon komolyan népemmel. Hangzik a biztatás: „Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened, mindenben, amiben jársz” (Józsué 1,9). Semmi emberi, földhöz kötött konkrétum, mégis benne van a teljesség: „Veled lesz az Úr, amiben jársz!” Józsué lenyugszik, csendben van, feszülten figyel a Hangra, az átkelést munkáló, megadó jelre. És nem hiába, kis idővel később újra megtörténik a csodák csodája, a második vízi átkelés.
Biblia tanítása szerint vízen átkelni egyet jelent a halálon való átkeléssel.
Józsué a böjti ember egyik típusa. A történetben szó sem esik húsról, táplálkozási korlátozásokról. Attól böjti, örök böjti, hogy újra meg újra, vezéri, emberi presztízsét nem féltve, odaborul Istenhez, csendben van, bevallja tehetetlenségét és Tőle kér megoldást. Bátorítson bennünket is az ige több böjti csendre, Ady Endre szavaival: Istenhez hanyatló árnyék életünkben mégis lássuk meg őt a Fényest, Nagyszerűt, az Örök Fényforrást. Ámen.
Berkesi Gábor