2019 böjt
Bibliai böjti portré: Józsué
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
Józsué könyve, első rész
Nyomasztó, lélekfeszítő gondolatok, érzések gyötörhették a választott nép Istentől újonnan rendelt vezérét, Józsuét. A nagytekintélyű Mózes halott, az ő nehéz örökségét kellene továbbvinni, s ami még nagyobb kihívás, át kellene kelni a sebes folyású Jordán folyón. Ott áll a víz keleti partján, látja a túlpartot, az elérendő célt (hiszen az már a Szentföld, Ábrahám, Izsák, Jákob országa), de oda most még eljutni emberileg lehetetlen. Generációkat próbára tévő negyvenévi vándorlást túlélve (valóban túlélve éhínséget, mannán való tengődést, víztelenséget, antihigiéniás állapotokat – egyszer sem támadta meg őket tömegeket tizedelő járvány – idegen törzsek állandó zaklatásait, súlyos belviszályokat, torz egyiptomi nosztalgiákat) itt kell tehetetlenül várakozni a cél kapujában. Sehol egy erdő, ahonnan fát lehetne hozni, tutajokat eszkábálni, azután meg itt a sok öreg, tehetetlen beteg és kisgyermek is.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Dühöngeni, szitkozódni, depresszióssá lenni, teátrális körítések kíséretében visszaadni a vezető tisztséget, avagy… odaborulni az élő, éltető, megoldásokat ingyen adó áldott, drága „Ötletgazdához”, a Mindenható Istenhez. És Józsué ezt teszi. Bemegy vezéri sátrába, s a máskor vezérkari értekezletek színhelye templommá magasztosul. Őszinte csendességet tart, bevallja tehetetlenségét, csendes, mély SOS jeleket küld a Menny felé. Ez a pillanat választóvíz: egyfelől súlyos emberi vereség, másrészt diadal. Mert mindenki, aki az Úrnak megvallja bűneit, leteszi terheit, győztessé emelkedik. Kapituláció, fegyverletétel Isten előtt egyenlő a nyugtató folytatással.
Józsué csendben van és ezen a csendhullámhosszon tisztán hallja a Vox Coelestist, a Mennyei hangot: kelj át a Jordánon! A stratégia a következő: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1,8). Emberileg furcsa, ha át akarsz kelni, élj az igével szüntelen, attól el ne térj, vedd komolyan és vetesd nagyon komolyan népemmel. Hangzik a biztatás: „Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened, mindenben, amiben jársz” (Józsué 1,9). Semmi emberi, földhöz kötött konkrétum, mégis benne van a teljesség: „Veled lesz az Úr, amiben jársz!” Józsué lenyugszik, csendben van, feszülten figyel a Hangra, az átkelést munkáló, megadó jelre. És nem hiába, kis idővel később újra megtörténik a csodák csodája, a második vízi átkelés.
Biblia tanítása szerint vízen átkelni egyet jelent a halálon való átkeléssel.
Józsué a böjti ember egyik típusa. A történetben szó sem esik húsról, táplálkozási korlátozásokról. Attól böjti, örök böjti, hogy újra meg újra, vezéri, emberi presztízsét nem féltve, odaborul Istenhez, csendben van, bevallja tehetetlenségét és Tőle kér megoldást. Bátorítson bennünket is az ige több böjti csendre, Ady Endre szavaival: Istenhez hanyatló árnyék életünkben mégis lássuk meg őt a Fényest, Nagyszerűt, az Örök Fényforrást. Ámen.
Berkesi Gábor
Gondolatok
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
"A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit." Teréz anya
Böjti ima
- Részletek
- Írta: Székely Tamás
Urunk Jézus Krisztus, drága Vőlegényünk, alázatosan szolgáló Királyunk, Életünk, Üdvösségünk, Megtartónk!
Olyan sok dolog köti le a figyelmünket, amelyek vágyként űznek, hajtanak, s aggodalomként nyugtalanítanak. Olyan sokszor próbálunk látszat-örömöknek hódolva megfeledkezni sok-sok szomorú pillanatunkról. Gyűjtjük a kincseket, földi gazdagságot áhítunk, de elviszi a tolvaj, szétrágja a moly, kifosztanak bennünket az egymást követő napok, s mi újra meg újra harcba szállunk, védekezni próbálunk, s megragadni, el nem engedni a múló gyönyört és haragos értetlenséggel tekintünk arra, ki figyelmeztet: van a beteljesült vágynál fontosabb és csodálatosabb. Van a Mennyben egy kincsestár, hova, ki kincseket gyűjt, örökkévaló gazdagságot nyer, amelyet nem vehet el tőlünk senki. Milyen jó, ha mennyben lehet a kincsünk, mert akkor – igéd szerint – menyben van a szívünk is!
Legnagyobb kincsünk pedig Te vagy, Megváltó Krisztusunk! Te vagy a Vőlegény, s egyházad a menyasszony, kit menyegzői lakomába hívsz gazdag királyságodba! Ünnepel Veled már e földön mindaz, ki közösséget talál Veled, megtapasztalja jelenléted, boldoggá teszi közelséged.
Ideje van ugyanakkor a böjtnek. Hiszen elvétetik a Vőlegény, s akkor böjtölni kell és imádkozni: mélyen magunkba nézni, gondolatainkat üressé tenni, s várni, kérni, hogy mutasd meg magadat!
Szenvedő, Megfeszített Krisztusunk, ki letetted értünk az életedet, s újra felvetted győzedelmesen: irgalmazz nékünk kegyelmesen! Légy meghallgatója csöndes bűnvallásainknak, s tégy szabaddá! Tégy szabaddá mindattól, mi leköt, megköt, láncra ver: mikor életem börtönben hever, vágyaim, indulataim, önérzetességem rácsai mögött! Add, hogy elfogadjam szegénységemet, hogy Te, ki gazdag lévén szegénnyé lettél, meggazdagíthasd életemet! Add, hogy lecsendesítsem a bennem csapongó érzéseket, s érezzem oly erős, oly kikezdhetetlen, oly hűséges, oly irgalmas, oly megtartó, oly megbocsátó, oly megszabadító szeretetedet! Add, hogy szelídséget és alázatosságot tanulva tőled, lehessek mindenek szolgálatára, követve Uram példáját!
Állíts meg egy csendes percre, hogy elmondhassam: szeretlek Uram, s tudom, szeretetedből élek. Te, a Hatalmas, megosztod velem, a kicsivel, gazdagságodat! Erősítsd bennem azért a bizalmat, hogy követésedre odaszentelve magamat magasztalhassalak!
Dicsérlek téged, Királyomat, Ég és Föld Mindenható Urát, társamat, ki házadba fogadsz, s engem megáldasz! Magasztaltassék neved most és minden időben! Ámen.
Egyszer én is hazatalálok
- Részletek
- Írta: Rentsch Piroska
Kitárom ablakom a fény előtt,
Arcomra mosoly, s derű lép,
Beengedem az áldott napot – még…
De – egyszer én is hazatalálok
Állok majd a tágas udvarban,
Nem hányódom többé viharban
Kocsonyás fényű hajnalban.
Ha utolsót lobban a pillanat,
S holtak nyomába lép a mozdulat,
Megfáradt képmásom szabadon,
Jár – kel az otthoni szántáson.
Ám ma még vagyok – létezem
Arcom a fénnyel vértezem,
Fa, virág előtt letérdeplem,
S áldom a mindenkori Napot.
Féltérden
- Részletek
- Írta: Nádasdy Ádám
Tudom, Uram, hogy rettentő pimaszság
rád gondolnom is, nemhogy szólni hozzád,
s azt képzelnem: pont én kellek neked.
Nem is oly rég úgy jártam még az utcán,
hogy elfogadtam volna, hogy lesújts rám –
most meg a cinkosommá tettelek.
Eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem:
találsz-e te gyönyörűséget bennem –
úgy elfoglal, hogy megtaláltalak.
Önző vagyok, mohó, s főleg pojáca,
de te járattál olyan iskolába,
ahol ilyesmiket tanítanak.
Nem jövök közelebb. Inkább ne lássam
arcod sosem, mint hogy magam kivágjam
s gyökértelenül sodródjam feléd;
énnekem fáznom kell és epekednem,
nem úgy, mint aki ül a tenyeredben
s megszokta szépen markod melegét.
Én szolgáltalak volna áhítattal,
melletted álltam volna éjjel-nappal:
nem ment. S ha bőröm féli is fegyelmed,
a kíséreted nagyon kell szavamhoz.
Szemem téged keres, ha elkalandoz;
a vállam szárnyakat; kezem kegyelmet.