Megváltó Uram!
Harsog a természet, nagy hangon hirdeti a megújuló életet - én mégis úgy esek be az ünnepre, hogy tehetetlenül vergődöm gyengeségemben.
Hol látszódik rajtam a Te megváltásod? Tükrözi-e arcom a te igéd tiszta fényességét? Látható-e a te igazságod életemben? Szeretem-e eléggé akiket rám bíztál?
Naponta elbukom. Nemhogy szeretni nem tudok, de legjobban éppen azokat bántom, akik legközelebb állnak hozzám. Erőm végére értem, elfordulok magamtól.
Szavaid motyogom: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." Jn13,35 és kegyelmedért könyörgök.
Te, aki nem kértél sajnálatot senkitől, vezess ki az önsajnálat zsákutcájából engem!
Te, aki árulódnak is képes voltál megbocsátani, taníts kimondani a szót: bocsánat!
Aki életedet adtad szeretteidért, mutasd nekem utat, és mondd el, hogyan tudjak jobban szeretni! Mondasd ki velem többször: szeretlek!
Aki nem tudtál rosszat cselekedni, vezesd kezemet, hogy tenni kezdje a jót! Add, hogy dicsőségedre tudjak újjáéledni Húsvét örömhírével!
Feltámadott, élő Uram! A virágos tavaszért legyen tiéd a hála. Pislákoló mécses-fényemért legyen tiéd a hála. Minden igazán veled töltött percemért legyen tiéd a hála.
Emmausi tanítványaiddal együtt mondom: "Maradj velünk!" Így legyen - ámen.