2019 húsvét
Nincs már szívem félelmére
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
A legtöbben úgy védekeznek, hogy nem gondolnak rá. Mellettük dől ki egyik ismerős a másik után s több-kevesebb sajnálattal elmondogatják, hogy ímé, ez is, az is elment a minden élőknek útján. Úgy mondják azt, mintha nekik maguknak nem is kellene elmenni majd azon az úton. Úgy mondják el, mintha csak szemlélői lennének mások halálának s nem egész bizonyos várományosai ennek a nagy emberi örökségnek. Sokszor töprengtem azon, hogyan tudnak az emberek valami egészen biztosan elkövetkező tényt így „kikapcsolni”. Furcsa önvédelem ez.
Nyilván nem volna szükség erre a halál elől való menekülésre, ha igaznak tartanánk azt, amit „hiszünk”. Persze nem merünk e nélkül a hit nélkül élni. Ha már bekövetkezik az elkerülhetetlen s meg kell állni egy-egy koporsó, egy-egy sír mellett, mégiscsak nagy dolog, hogy azt énekelhetjük: „Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére…” Nem merünk a hitről lemondani, mert mégiscsak nagy dolog az, hogy halljuk a nagy biztató szavakat: „Krisztus feltámadott a halottak közül és zsengéjük lőn azoknak, akik elaludtak.” 1Kor15,20. Nem tudunk vagy nem merünk egészen hitetlenek lenni, mert jaj, mégiscsak ott van e veszélyekkel terhes élet mögött az utolsó hajótörés, a halál. És ki tudja, hátha mégis igaz, amit a Biblia mond? És ha nem hiszünk is egészen, még az a kis félhit is jó, ha pislákol a rettentően sötét éjszakában.
De hát arra vagyunk-e ítélve, hogy ilyen félhittel vergődjük át az életet? Csak akkor, amikor már muszáj, akkor kell-e kapkodnunk a soha komolyan nem vett hit szalmaszála után? Nem lehetne-e a bizonyos halállal bátran szembenézni és céltalanul ostoba menekülés helyett megkérdezni azt, akiről két évezrede annyi millió szív hitte és hirdette, hogy a halált legyőzte: Uram, van-e az én számomra is győzelem a halál fölött? Nem találhatnék-e nálad, Uram, valódi biztonságot? Nem rejthetném-e el az életemet úgy tebenned, hogy te megőrizd a nálad letett kincsemet ama napra?
Ha a Krisztus feltámadt, akkor érdemes hozzá menekülni. Akkor nem hagy minket válasz, vigasztalás és biztonság nélkül. Vagy azt kell hinnünk, hogy valamennyi apostol hazudott, a mártírok vére egy ostoba álomért ömlött, a Krisztusban hívő boldog halottak öncsalásban haltak meg s maga Jézus a világ legnagyobb tévedését követte el, amikor a kereszten így imádkozott: „Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” Ugye képtelenség? A hitetleneknek sokkal képtelenebb dolgot kell elhinniök, mint a hívőknek. A hitetlenség értelmetlenebb. De a hit mégse az értelmünkön át érkezik hozzánk. Tusakodni kell érte szívvel és imádsággal, keresni kell a világosságot az igében, oda kell borulni sokszor az Úr elé s végül ő maga az, aki „megáll a középen” és a vergődő, kereső léleknek azt mondja: „Békesség neked!” És ez mindörökre elég.
Bereczky Albert, 1942. április 4.
Húsvéti ima
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Megváltó Uram!
Harsog a természet, nagy hangon hirdeti a megújuló életet - én mégis úgy esek be az ünnepre, hogy tehetetlenül vergődöm gyengeségemben.
Hol látszódik rajtam a Te megváltásod? Tükrözi-e arcom a te igéd tiszta fényességét? Látható-e a te igazságod életemben? Szeretem-e eléggé akiket rám bíztál?
Naponta elbukom. Nemhogy szeretni nem tudok, de legjobban éppen azokat bántom, akik legközelebb állnak hozzám. Erőm végére értem, elfordulok magamtól.
Szavaid motyogom: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." Jn13,35 és kegyelmedért könyörgök.
Te, aki nem kértél sajnálatot senkitől, vezess ki az önsajnálat zsákutcájából engem!
Te, aki árulódnak is képes voltál megbocsátani, taníts kimondani a szót: bocsánat!
Aki életedet adtad szeretteidért, mutasd nekem utat, és mondd el, hogyan tudjak jobban szeretni! Mondasd ki velem többször: szeretlek!
Aki nem tudtál rosszat cselekedni, vezesd kezemet, hogy tenni kezdje a jót! Add, hogy dicsőségedre tudjak újjáéledni Húsvét örömhírével!
Feltámadott, élő Uram! A virágos tavaszért legyen tiéd a hála. Pislákoló mécses-fényemért legyen tiéd a hála. Minden igazán veled töltött percemért legyen tiéd a hála.
Emmausi tanítványaiddal együtt mondom: "Maradj velünk!" Így legyen - ámen.
Húsvéti gondolatok
- Részletek
- Írta: Pilinszky János
"A kereszt az ember alkotta gátak és falak igazi rombolója. Nincs olyan emberi egyenlőtlenség, ami megakadályozhatná, hogy belépjünk Isten házába, feltéve, hogy meghívóként azt visszük magunkkal, amit Jézus értünk tett." Daniel Fusco
"A nagyböjt alázatra nevel. Bizonyos értelemben nem is egyéb, mint az isteni alázat iskolája, Isten alászállásának története a világban. Ha fölemelkedést emlegetünk, gyakran felejtjük, hogy a fölemelkedésnek legjárhatóbb útja számunkra az alázat, az erkölcsi süllyedésnek ez az ellenkező előjelű megfelelője. Miközben a kétféle alászállás látszatra azonos tendenciát mutat, valójában tökéletesen ellentett. Az egyik Káin – a másik Ábel. Az alázat pályája minden fölemelkedésnél magasabbra ível. Olyan erény, ami bár szürke hamunak tűnik szemünkben, füstje mindenkor fölfele tör. Az isteni megváltás története ennek az alászálló fölemelkedésnek örök példája és tanúsága közöttünk. Legemberibb és legistenibb iskolánk és lehetőségünk."
Pilinszky János
Alázatosság langy esője
- Részletek
- Írta: Ady Endre
Nyilazott Napod tüzes hője,
Nem volt enyhülésem, Uram,
S felhődből rám permetezett
Alázatosság langy esője.
Nézd, ahogyan fejem lehajtom,
Szánom minden dölyföm, Uram,
S ha van még bennem gőg-erő,
Szívemmel együtt kiszakajtom.
Mutass nekem egy ellenséget,
Valaki ocsmányt, óh uram,
Megcsókolom csúf lábnyomát,
Hogy méltón imádjalak téged.
Elébem kis folyókák hozzák
Szakadt kegyelmed, óh Uram,
S csobog lelkemben kedvesen
A leesett alázatosság.
Szeretnék mindent odaadni
Nagy, szent szeszélyednek, Uram
S szeretnék minden percemen
Nagyon-nagyon megaláztatni.
Ady Endre
Presbiterek az igéről - Kiss László
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Útmutatás
„… akik az Úrban bíznak, azok ereje megújul;…” Ézsaiás 40.31. Ez az ige családi örökség.
Nagyszüleim nem a mai Magyarország területén éltek, édesanyám Felvidéken, édesapám Kárpátalján született. Trianon után kezdtek új életet a csonka Magyarországon. Bíztak az Úrban, és sikerült Nekik. Ezt az igét sokszor hallottam tőlük – és azt, hogy Higgy, a Jó Isten vagy Krisztus Urunk megsegít. Igazuk volt. Az Úrhoz fohászkodtam és erőt kaptam, sokszor fizikait, de legtöbbször lelkemet erősítette. Amikor igent kellett mondani, vagy még többször nemet, („… beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen,…” 1 Máté 5.37.) és kaptam bátorságot, sikerült emelt fővel kimondanom. Még inkább akkor, amikor valamiért ki kellett állni, vagy valamit el kellett vetni („Bárcsak hideg volnál, vagy forró.” Jelenések könyve 3.15.) és volt merszem megtenni. Az Úr vezette későbbi feleségemet Győrbe, hogy ott találkozzunk, segítő kezét az óta is, szüntelen magunkon érezzük. Az Evangélium mindennapi útmutatásunk.
Jézus Krisztus feltámadásának örök örömhírével kívánok Áldott Húsvéti Ünnepeket Mindannyiunknak!