Legyen az első szó a hála szava.

Hála Istennek, hogy nyáron július 6–11-ig ismét egy jól sikerült táborban lehettünk gyermekek és kisifisek tíz felnőttel együtt – összesen hetvenketten –, ezúttal Zánkán. A hét igei témájául azok a történetek szolgáltak, amelyeket csak János apostol írt meg, Halászhálótól az apokalipszisig címmel. A történetek eljátszásán, korcsoportokban való feldolgozásán kívül az esti áhítatok, éneklések jelentettek komoly lelki élményt mindannyiunknak. Ezen kívül számháború, fürdés a Balatonban, játék, íjazás, szekerezés, kézműveskedés, kirándulás a Kis-Balatonhoz vidámította meg szívünket, s adott maradandó élményt gyermekeknek, kamaszoknak és vezetőknek egyaránt.

Hála legyen Istennek azért is, hogy a nyári pihenés után újra elkezdődhettek a hittanfoglalkozások. Gyülekezetünkben vasárnaponként több korcsoportba várjuk a gyerekeket: óvodások (vezeti: Géresi Anikó segédlelkész), alsósok (vezetem jómagam: Horváth Éva) és felsősök (Boza Kristóf teológiai hallgató) csoportjába. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy a legkisebb gyermekek számára kialakításra került egy helyiség (Babaszoba).

A körzetünkhöz tartozó önkormányzati iskolákban (az összevonások után idén hat) a hitoktatást óriási erőfeszítések árán lehet elkezdeni. Az erről szóló tájékoztató minden iskola hirdetőtáblájára kikerül, ezen kívül eljuttatom minden elsős gyermek szüleihez, s a legtöbb alsó tagozatos osztályt végigjárom. Ám érdeklődés esetén egyre nehezebb feladat a csoportok létrehozása. Nem azért, mert ezt a munkát – mint a Presbitérium megbízott katechétája – egyedül végzem, és mert annyira sok lenne a jelentkező. Jól tudjuk, a gyerekek száma egyre csökken, ezért az egyes iskolákban nő a harc értük. A délutáni elfoglaltságok palettája folyton bővül. Már nem csak a zeneiskola kihelyezett hangszer-szolfézs óráival, különböző sportfoglalkozásokkal, hanem – a létszámleépítés elkerülése miatt a tanítók által indított – különféle szakkörökkel próbálják a szülők betáblázni gyermekük délutánjait. Már amennyit a tanulási idő enged.

Nagy hála érte, hogy végül mindegyik iskolában kialakultak időpontok – összesen tizennégy foglalkozás hetente (a felsősök péntek délutánonként a Pozsonyi útra jönnek). Bár az érdeklődés fenntartása sem könnyű feladat, a munkának ez a része már sok örömöt jelent. Villamosmérnöki és tanári végzettségemmel ugyan nem erre a munkára készültem, hálás vagyok, hogy mégis tehetem. Nem jut el minden gyermek automatikusan a gyülekezetbe, vagy akár a konfirmációig, ám az aratás Urának gondja van mindenkire. Ami rajtunk áll, azt viszont meg kell tennünk – ilyen meggondolásból szervezzük a rendszeres hittanfoglalkozásokon kívül a különféle közös programokat is. Ezek kivitelezéséhez már emberi segítséget is kapok. Nagy köszönet érte! Essen szó az alábbiakban a legutóbbi közösségi eseményről:

Családi kirándulás Tatára és környékére

Vizek, szobrok, kövek… Emlékezés. Emlékezés letűnt korokra, történelmünk egy szakaszára, hagyományainkra, kiemelkedő sportolóinkra… Emlékezés Megváltó Urunkra. Mindez egy derűs, békés, jó hangulatú kirándulásban valósult meg október 17-én, szombaton. Hittanos gyermekek, kisifisek és felnőttek (lelkipásztoraink is) jöttek el a hideg napok ellenére az autóbuszos kirándulásra.

Először a Kálvária-dombot másztuk meg, s a kereszt alatti rövid áhítat után elkezdtük a várossal való ismerkedést.

Híres görög-római antik szobrok (Laokoon-csoport, Milói Vénusz, stb.) másolatait tekintettük meg az egykori Zsinagóga épületében, majd pár perces Öreg-tó melletti séta után a várban lévő múzeum kiállításaiban gyönyörködhettünk. A szakvezetés után az ódon bástyáktól búcsút véve az Angolparkban barangoltunk kissé szabadabban – a hatalmas szabadtéri színpad deszkáinak szakítószilárdságát a gyermekek nagy alapossággal tesztelték. Az itteni kisebb tó partján szép platánfasor alatt sétálgatva jutottunk el a romantikus romfalakhoz.

Mielőtt tovább folytattuk volna utunkat, az Olimpiai Edzőtáborba bekéredzkedve élsportolóinkra emlékeztünk. 1948 óta ezen a helyszínen készültek fel a kiemelt küzdelmekre olimpikonjaink.

A Gerecse Csúcs-hegyén található Donáth Gyula Turul-madár bronzszobra, melyet a bánhidai csata emlékére állítottak fel még 1896-ban. A monda szerint itt győzte le Árpád vezér Svatopluk morva fejedelmet. A madár 14 m fesztávolságú szárnyai alatt kis csapatunkról idén is készült egy fotó (négy éve is jártunk itt). Rövid geológiai tanösvény mentén jutottunk el a Szelim-barlanghoz, mely a gyerekeket idézve valóban „csúcs” volt. Az egész napért hálát adva, lelkes, hazáig tartó énekléssel fejeződött be idei őszi kirándulásunk.

További terveink e naptári évre

November 28-án Adventi délutánt szeretnénk tartani, melyen a lelki készülődés mellett ajándéktárgyakat készítünk, kézműveskedünk. Szeretettel várunk 16 órára Tanácstermünkbe minden gyermeket, szülőt, nagyszülőt, ill. azokat, akik gyerekek közé vágynak. Hasonlóképpen december 20-án 17 órára templomunkba, Családi karácsonyi ünnepélyünkre. A rengeteg egyéb tennivaló közepette minden évben sajátos élményt jelent az ottlévőknek ez az alkalom, amikor több generáció együtt, a gyülekezet nagy családjában ünnepli „Krisztus Urunknak áldott születését”. A fa alatt pedig apró ajándék várja a gyerekeket.

Ezúton is köszönöm a munkatársaknak, szülőknek, bármivel is segítették ezt a munkát. A gyülekezet imádságát, adakozását úgyszintén, és szeretettel kérjük mindezeket a továbbiakra is. Maradjon velünk az Úr kegyelme, és legyen Övé a dicsőség mindörökké!

Horváth Éva