Október 23–25.
A gyülekezet főiskolás, egyetemista korú fiataljaiból verbuválódott kis csapat alkotja a középifit.
Hetente egyszer, péntek esténként tartjuk alkalmunkat, ahol különböző témákról gondolkodunk közösen, az Ige fényében. Egy ilyen alkalommal esett szó a diakóniáról, melynek hatására elhatároztuk, hogy nyári táborunkban a gyakorlatban is kipróbáljuk kereszténységünket. Helyszínként Kárpátalját választottuk, ahol a mezővári református gyülekezet templomkerítését festettük újra, illetve egy ifis klubhelyiséget meszeltünk ki nagy kitartással és közös összefogással.
Hazatérve sem lankadt a lelkesedés: a nagy lendülettől vezérelve kigazoltuk a templomunkat övező buxusbokrokat.
Később pedig eldöntöttük, hogy egy őszi ifihétvége alkalmával református egyházunk Dunaalmási Szeretetotthonába látogatunk el segédkezni.
A terv meg is valósulhatott, így október 23-án két kocsival elindultunk a pilismaróti teológusházba, ahol a szállásunk volt. Első nap nagyot kirándultunk a Rám-szakadékban és környékén, majd este egy elgondoltató film megnézésével és megbeszélésével, illetve az ’56-os hősökről való megemlékezéssel zártuk a napot.
A szombatot a Dunaalmási Szeretetotthonban töltöttük: ki a gondozottakkal beszélgetett, ki pedig az otthonban takarított, illetve a kertben tereprendezést végzett hatalmas lelkesedéssel. A nap végén a jóleső fáradsággal együtt örömmel összegeztük közösen a tűz mellett tartott áhítaton, hogy milyen jó azt látni, hogy nem hiábavaló az Úrért végzett szolgálat.
Végül vasárnap a pilismaróti református gyülekezetben kis műsorral szolgálhattunk az istentiszteleten, majd megnéztük az újonnan felépített gyülekezeti házában rendezett képzőművészeti kiállítást. Kedves meglepetésként kiderült, hogy az ottani lelkész, Kis Péter felesége, Nagy Katalin a Pozsonyi úton volt segédlelkész.
A tartalmas hétvégéért Istennek adunk hálát.
Pálóczy Emese