Aki a Hálaadás újság olvasója, az időközönként találhat benne egy fotót, amely egy-egy megvalósult gyermekprogramról kíván tudósítani. Ha valaki lelkészi hivatalunkba belátogat, ezekről rendre bővebb képes beszámolót is nézegethet kifüggesztett tablók formájában. Akinek pedig van rá lehetősége, honlapunkon értesülhet – gyülekezetünk egyéb eseményei mellett – a hittanos gyermekek számára tervezett közösségi alkalmakról (némelyekről képes összefoglaló is felkerül ide).
Mégis – idei hittanos évünk vége felé közeledve – örömmel vállaltam, hogy írok egy beszámolót, hiszen a közös programok a gyermekmissziós munkának csak egy részét jelentik.
A hitoktatás gyülekezetünkben egyrészt korcsoportokban a vasárnapi felnőtt istentisztelettel párhuzamosan folyik, másrészt pedig hétköznap délutánonként a területünkhöz tartozó 7 iskolában. Harmadik éve kialakult egy péntek délutáni alkalom is itt a Pozsonyi úton (idén fél háromtól), ahová a felsős iskolai hittanos gyerekek jönnek, ill. azok a frissen konfirmáltak, akik számára ez az időpont a kedvezőbb. Ebben az esztendőben csoportjaink az alábbiak szerint alakultak:
| Vasárnaponként | ||
|---|---|---|
| Csoportok | Csoportok száma | Vezetők |
| Óvodások, elsősök | 1 | Berkesi Anna tanárnő |
| Alsósok | 1 | P. Horváth Éva tanárnő |
| Felsősök | 1 | Berkesi Márta egyetemi hallgató, Bereczky Örs beosztott lelkész |
| Hétközben | ||
| Csoportok | Csoportok száma | Vezetők |
| Herman Ottó | 2 | P. Horváth Éva tanárnő |
| Gárdonyi Géza | 1 | |
| Kék | 3 | |
| Pannónia | 2 | |
| Berzeviczy Gizella | 1 | |
| Dózsa Gy. úti Ének-zene és Testnev tag. | 2 | |
| Vizafogó | 2 | |
A hittanórákon bibliai történetekkel ismerkednek a gyerekek; imádsággal, énekléssel dicsérjük Istent, s beszélgetésre, játékra is jó, ha marad idő. Sok kérdésük van már a legkisebbeknek is; tudjuk jól, nem kevés feladattal, gyakran komoly problémákkal kell megküzdeniük. Szükségük van kapaszkodóra, eligazításra, s áldassék Isten, ha ebben valamit is tudtunk segíteni. Nagyon jó tapasztalni, amikor egy zárkózottabb gyermek kinyílik, egy „mozgalmasabb” be tud illeszkedni, s amikor végül egy csoport tagjai el tudják fogadni egymást. Ehhez türelemre van szükség mindenki részéről, mert ugyan különböző adottságúak a gyerekek, de mindenki érték, és itt mindenki egyformán fontos. Mindig nagy hála van bennem akkor is, ha egy gyermek éveken át hűséges marad, s végül: igen nagy örömöt jelent a konfirmáció alkalma, amikor több jól megismert fiatallal együtt vehetünk részt az úrvacsorai közösségben. Ha valaki pedig még nincs itt, és ez nem rajtunk múlott, jó elfogadni a biztatást: „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”. Bízzunk Őreá minden gyermeket, ne szűnjünk meg imádkozni értük!
Nem minden gyermeket hoznak el azonban a szülők a gyülekezetbe – erre lehet jó az iskolai hittan. Időnként meg szokták kérdezni: nehéz-e ez a munka? Az iskolai csoportoknak már a megszervezése sem egyszerű feladat; szeptemberben a 7 iskola sok osztályát járom be, látogatok el szülői értekezletekre, osztogatok, majd gyűjtögetek jelentkezési lapokat. Ha végül valahogyan kialakul az órák időpontja, termet is kapunk, kezdődhet a munka, s ezzel a kihívások: napközi idejében (tanulás vagy udvari játék, egyéb szakkör helyett), gyakran különböző korú gyerekekkel egy csoportban megfelelő tematikát választva, az érdeklődés fenntartása hétről-hétre, lehetőleg évről-évre. Természetesen nem csak megkeresztelt gyermekek jöhetnek, és évközben is lehet csatlakozni, s mivel ez nem kötelező óra, időnként lemorzsolódni is. Jó, ha az utóbbira nem sok a példa; sokat segíthet a megfelelő szülői hozzáállás is, de tudom, hogy alapvetően az én felelősségem, hogy lesz-e kedvük újra eljönni. Idén gyermekeink több mint kétharmada iskolai hittanos volt, s bízom benne, hogy közülük sokan kötődnek majd gyülekezetünkhöz, és egyre több szülő talál lelki otthonra nálunk. Ez már mindannyiunk felelőssége. Ezt kívánják elősegíteni a közös programok – gyerekdélutánok, kirándulások –, melyeken a gyermekek mellett sok szülő érdeklődésére is számíthattunk, és ma már nem kevesen közülük istentiszteleteink rendszeres látogatói. Dicsőség Istennek érte! S amíg Ő megáldja, és ad hozzá erőt, addig a továbbiakban is látom értelmét az ehhez hasonló események szervezésének. S bár minden gyermeket nem hoznak el közösségi alkalmainkra (az évzáróra sem), amíg a hittanórákon rendszeresen találkozunk, úgy gondolom, mindenképpen érdemes végezni ezt a nem látványos, ám hiszem, hogy fontos munkát. Nem könnyű tehát, de sok örömöt adó munka ez.
Végül következzen a 2005-2006-os hittanos évben megvalósult közös programok sora:
Október – „(két)autóbuszos kirándulás”: 76 gyermekkel és szülővel töltöttünk el egy szép napot, bejárva a komáromi Monostori Várerődöt, közelről megtekintve a tatabányai turulmadarat, Szelim- barlangot, s különböző közös játékokat is játszottunk Bognárné Nóra és Balaskó Anikó vezetésével.
November – „adventi készülődés”: a gyerekdélutánon székely mesét hallgathattunk Antal Géza farcádi lelkész előadásában; énekeltünk, majd többféle szép ajándék készítésére volt lehetőség.
December – „családi karácsonyi ünnepély”: Berkesi Gábor lelkipásztorunk rövid áhítata után énekek, versek, karácsonyi gondolatok hangzottak el a gyerekek szájából, akik egy színdarabot is előadtak Szmerka Gergő, fiatal presbitertársam közreműködésével; egy kivetítővászon és egyéb apparátus segítségével felidézhettük az első karácsony eseményein kívül nyári táborunk hangulatát is; minden gyermek ajándékcsomagot is kapott
Február – „farsangi délután”: közösségi játékok, majd táncház, vidám népi játékok Balaskó Anikó vezetésével, végül tombola!
Április – „húsvéti készülődés”: a családi kézműves délutánon közös éneklés után tojásfestésre (írókával), hímzésre, ablakdíszek és egyéb kedves apróságok készítésére volt lehetőség - a munkatársak mellett Balog Éva, a Novák házaspár és Hirkó Judit (aki egy ideje kórusunk szopránját is erősíti) segítségével.
Április – „családi kirándulás” is volt a Szalajka-völgyben. Különbusszal és autóval utaztunk el Szilvásváradra, ahol az ottani református templomban tartott közös éneklés után erdei vasúttal mentünk fel a völgyben a végállomásig. Az itt található hatalmas réten ki-ki játszhatott, patakon átugrálhatott, beszélgethetett, majd lesétálva megnézhettük a Fátyol-vízesést, a szabadtéri erdei múzeumot, a Szikla-forrást – egyszóval csodálhattuk a gyönyörű természetet.
Május – édesanyák köszöntése a templomban.
Június – 11-ére tervezzük az év lezárását, melyet még egy esemény követ: júliusban egy hét táborozás a Bakonyban.
Köszönöm a munkatársaknak, de mindenkinek, aki a közösségi alkalmak tartalmassá tételéhez, jó hangulatához bármilyen mértékben is hozzájárult; köszönöm, ha valaki ezt a munkát eszközzel, anyagiakkal támogatta, imádságában hordozza; köszönöm gyülekezetünk lelkipásztorának, Berkesi Gábornak, hogy tőle mindezeket a támogatásokat megkaphattuk. Végül ezen a helyen is szeretném megköszönni Kövespatakyné Izuka kedves szolgálatát, aki több éve vállalja – ha erre szükség van – a legkisebb gyermekek megőrzését, a velük való foglalkozást az istentiszteletek ideje alatt. SDG mindenért!