Gyülekezetünkben, Pozsonyi úti esték keretében két gyülekezeti tagunk tartott önálló szavalóestet. (Időben előbb) Szántai Tamás, közgazdász, tanár ajándékozott meg bennünket Ady Endre istenes verseiből összeállított estjével. Őt kérdeztem a szavalásról, az estről, a versválasztásról.
Hogyan kötődsz a Pozsonyi úti Gyülekezethez?
Január utolsó hetében jöttem ide a gyülekezetbe, mert eljutottam egy olyan lélektani helyzetbe, ahol kaptam egy lehetőséget az Úrtól. Húsvétkor konfirmáltam a felnőttek körével és azóta református atyafiként élem az életemet.
Mióta van meg benned a színészet, a szavalás iránti érdeklődés?
Nem így fogalmaznék, sokkal inkább úgy, hogy az a tálentum adatott nekem, hogy élőszóban tudjak szolgálni, részben egyetemi előadóként, részben pedig, ha úgy alakul előadóestekkel is, de nem tartom magam színésznek.
A pozsonyi úti esték keretében Ady Endre istenes verseit szavaltad.
Jómagam éveken keresztül tartottam Ady-esteket félig megtértként, amelyek nagyon intenzívek voltak, de az „ego” még nagyon erősen ott volt bennem, és ez kettős teherként volt rajtam.
2002-ben alakult ki az Ady-est, rá fél évre állt össze a „Jézus-est” is, de ezt sokáig egyáltalán nem adtam elő. Az életemben bekövetkező váltással viszont le tudtam tenni az Ady-est kettősségének terhét, és azóta már a „Jézus-estet” is előadtam egyszer.
Az Ady-est megszűnt abban a formájában, ahogy addig létezett, mert az a boldogtalanság – ami emberi aspektusból lekötötte a nézőket – Isten kegyelméből megszűnt bennem; márpedig boldog ember Ady-verseket nem tud szívből szavalni. Így, ami az Ady-estből megmaradt, az egy-egy istenes vers. és, ha lehetőségem adódik (mint itt a gyülekezetben) akkor ezeket a verseket elmondom, de csak bemutatva a helyzetet, nem pedig átélve.
Szerinted mennyire lehet öncélú, és mennyivel inkább a közönségnek szóló a szavalás, a versmondás?
Az igazi az, amikor az életünk a mű. Amikor a mű és a magánélet nem válik ketté.
Az Ady-estek kettősséget fejeztek ki: volt bennem öncélúság, egy önmagam elől való menekülés, de mindemellett a közönség részére nagyon erős volt a hatás. De ez nem lehetett a teljesség. Amióta az életem megnyugodott, ilyen értelemben már nem fontos számomra a szavalás; nincs hiányérzetem nélküle. A lényeg, hogy napkeltétől napnyugtáig az életemmel az Urat szolgáljam. Ha úgy szolgálhatom, hogy felkérnek és szavalok, akkor nagyon szívesen megteszem; de akkor sem én szavalok, hanem általam Valaki.
Köszönöm a beszélgetést, és az estet is! Isten áldását kívánjuk életedre!
A másik önálló szavalóestet Kiss-Végh Emőke tartotta a gyülekezet körében. A vele készített interjú a Hálaadás következő számában lesz olvasható.