Gyermek- és fiatal éveimet falun, Istenben hívő és református vallásukat gyakorló családomban és rokonságaim körében éltem, akik ünneplési szokásait a mai napig ápolom, és nagy tisztelettel megtartom.
Minden keresztény ünnep, de különösen Jézus Krisztus születésének és eljövetelének ünnepe, nagy várakozással töltötte be családunk életét. Az Édesanyám az adventi heteket a várakozásra és a karácsonyt a szeretetben történő ünneplésre való felkészülésre szentelte és erre tanította családját is. Az ünnepek, de különösen karácsony előtt a környezetünket csillogó tisztaságúvá varázsoltuk. Édesanyám mondogatta: „Ha otthonunkba a kis Jézuska szállást kérve bekopog, számára méltó szállást készítsünk. Tisztítsuk meg magunkat is, gondoljuk át egész évi cselekedeteinket, és ha Istent megbántottuk, kérjük és imádkozzunk megbocsátó kegyelméért, ha embertársainkat megbántottuk, kövessük meg Őket is, mert csak így lesz szeretetben teljes, Isten által megáldott ünnepünk.”
Követve gyermekkori emlékeimet, az adventi heteken nagy szeretettel és gondossággal készítek kisebb tárgyakat, fenyőfadíszeket, és karácsonyra ezeket ajándékozom a szeretteimnek. Ezen ajándékozási szokásokat próbálom családtagjaimnak is átadni több-kevesebb sikerrel, mivel szeretteim a környezetükben nem ezt látják. Az ajándékok utáni szaladgálás helyett követem Édesanyámtól tanult már említett ünnepi felkészülést.
Az adventi hetekben minden gondolatomat és cselekedetemet a karácsony örömteljes várakozása tölti be. A karácsony, családom körében nagy szeretetben történő, megünneplésére készülve, iparkodom elkészíteni a családtagjaim által kedvelt szokásos finomságokat.
Reménykedve várom, hogy karácsonykor Jézus bekopog hozzám, és én méltó szállást nyújtok számára.