Gyerekek voltunk és Jézus születését vártuk az
éjszakában. Ha kinéztünk az ablakon, láttuk a
csillagokkal teleszórt eget s a földön a végtelen
fehér szőnyeget, amely házunktól a messze ta-
nyák felé terült el. Harangok kondultak s mikor
apánk meggyújtotta a gyertyákat, egy idegen
lépett a szobába. A gyülekezet mögötti magasla-
ton ültem s tisztán láttam, hogy az idegen egy
asszony és gyermeket tart a karjában. Majdnem
olyan ez a gyermek, amilyenek mi vagyunk, gon-
doltam. De azért észrevettem, hogy a kezecskéi
kövérebbek és rózsaszínűbbek, mint a mi keze-
ink s a szőke haja úgy tündököl, mintha arany
koszorút viselne rajta. „Elhoztam őt, hogy meg-
mutassam néktek” mondta az idegen asszony s
aztán, hogy vállára dobta anyánk nagykendőjét,
közénk telepedett és énekelni kezdett. Úgy éne-
kelt, mint a mennybéli angyalok. És a harangok
is muzsikáltak folyvást s mikor reggel felébred-
tünk, millió fehér lepke szállt alá az egekből,
belepték az egész világot s én éreztem, riadt, kis
szivemet örökre megvidámította ez a karácsony.
Téli barázdák (részlet)
- Részletek
- Írta: Kassák Lajos