2007 karácsony

Részletek

Írta: Pilinszky János

Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló.

És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten Báránya, a mi Jézusunk, hogy a világ kegyetlen rendjét megváltsa. A „vérző gúlán” mit se módosítva, gyökeresen megfordította annak jelentését. Nem tagadta, hogy „fölfaljuk egymást”. Azt mondta inkább, hogy mindannyian étel és táplálék vagyunk. Már itt, a világban, e „vérző gúlán” belül a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mindannyiunknak példát mutatva.

Az első Karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta mindenek prédája helyett mindenek ételévé, táplálékává lettünk, s tudjuk, hogy a természet rettenetes törvénye mögött valójában a szeretet örökös áldozása a végső realitás.

Új Ember, 1975. december 28.

Részletek

Írta: Szántai Tamás

Amikor Berkesi Gábor tiszteletes úr a zúgolódókról szólt, akiknek nem tetszik, hogy Jézus bűnös emberhez megy be szállásra, hirtelen megértettem két történet összekapcsolódását: Jézus anyját, Máriát sehol nem fogadják be szállásra, amikor az Isten Fia a világra születik. Egy istálló lesz világrajövetelének színhelye. Bő harminc évvel később „mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.”

Vajon a sok zúgolódó között lett volna egy is, aki befogadja Máriát? Nem úgy tűnik. Hiszen Jézus átmegy Jerikón, s a város határában találkozik Zákeussal. Az a helyénvaló, ha a szálláskeresőnek szállást adunk, és felebarátunk házát meglátogatjuk. Ezt a logikát borítjuk fel mi, mindenkori zúgolódók, mikor megtagadjuk a helyénvaló cselekvést a másik ember bűnösségére hivatkozva.

Isten Fiát nem fogadtuk be szállásra, mikor megszületett, de számonkérjük, ha bűnösökhöz megy be megszállni! Milyen szerencse, hogy mindig a másik ember a bűnös, mi véletlenül sem…

Nem csoda, hogy Jézus Urunk néha-néha elvesztette türelmét ennyi csökönyösség láttán. Nem csoda, hogy szomorú volt miattunk. De valami azt súgja, hogy néha-néha, mondjuk Zákeus házának küszöbén, befelé mosolygott rajtunk, mindenkori tanítványokon, nézelődőkön, okostojásokon. Tamáson például, aki akkor is tépelődhetett, hogy most menjen vagy ne menjen Vele. Tényleg bemegy? Hiszem, ha látom!

S minden gyarlóságunk ellenére, Jézusban megnyugodhatunk. Ajtót nyit nekünk, befogad minket: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Eljön hozzánk, meglátogat minket: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”

Örvendjünk az Ő kegyelmének, nála zörgessünk, neki nyissunk ajtót, hogy üdvössége lehessen házunknak! Ámen.

Részletek

Írta: Dobos András

Dr. Békési Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja december 10-én volt a gyülekezetünk vendége; az alkalmon a keresztyén képmeditációról tartott előadást.

Habár első hallásra talán furcsának, sőt visszatetszőnek is tűnhet a meditáció elnevezés, ezt az alkalmat nem kell összetévesztenünk a keleti vallásokból ismert gyakorlattal. A képmeditációs alkalmat immáron számos európai országban gyakorolják, ám nálunk még igencsak gyerekcipőben jár. Az alkalom célja, hogy korunk emberének, aki nagyon fogékonnyá vált a vizuális művészet iránt (film, kép, festmény), festmények segítségével mutassuk meg az evangéliumot.

Dékán úr előadásában kifejtette, hogy kép és szöveg ősidők óta összetartoznak. Ezt felismerve remek lehetőség egy-egy bibliai témájú festményt közösen tanulmányozni, a részleteken elidőzni, a látottaktól egy kissé elrugaszkodni és így megérkezni egy bibliai történethez, üzenethez.

Ezen az alkalmon Dávid király imádkozó alakjáról készített festményt láthattunk, majd hallhattuk a gondolatfüzéreket dékán úr előadásában. Köszönjük, és várjuk a folytatást!

Részletek

Írta: Kárpátiné Berkesi Boglárka

Hálás a szívünk, hogy idén is megadatott kórusunknak az adventi zenei szolgálat, ami két okból is felemelő és egyben meghatározó volt. Az egyik ok maga az advent, a várakozás csendes áhítata szívünkben, amelyre évről évre egyre nagyobb szükségünk van. Nagyon jó érzés a zene által együtt szolgálni e szép előkészületet.

A másik ok pedig egy kerek évforduló: Kodály Zoltán zeneszerző születésének 125., halálának 40. évfordulója adott további dicsfényt ezen alkalomnak. Kodály több volt, mint nagyszerű zeneszerző. A népdalokból merített és sokszor prófétaként szólt zenéje által a néphez, sok vigaszt adva ezzel a nehéz korszakokban.

Zenés áhítatunkon Kodály műveiből állítottuk össze műsorunkat. Vegyeskari darabjaink közül három nyújt ma is vigasztalást, bátorítást: az egyik az Adventi ének, amely egy gyönyörű XVII. századi francia miseének. Várva a Messiást, aki kimenekít a bűnből, nyomorúságból. A másik a Szenci Molnár Albert által magyarra fordított 121. genfi zsoltár, melynek mottója: Isten az ő népének hűséges őrizője. A harmadik: Balassi Bálint talán legcsodálatosabb istenes versére komponált Szép könyörgés, amely a török elnyomást idézi, és a legkilátástalanabb helyzetben is őszinte hálaszót mond:

„Kiért dicsérhessen lelkem mindenképen, hogy mindenek ellen megtartottál épen!”

E művek érdekessége, hogy mindhárom 1943-ban, a 2. világháborúban íródott. Egy olyan szörnyű időszakban, amikor nagy szükség volt a vigasztaló szóra.

Kodály ezeken a műveken keresztül is egyértelmű üzenetet küld a magyarságnak, hogy bizodalmukat csak az Úr Istenbe vessék, mert az Ő hatalma mindenek feletti és csak Ő hozhat szabadulást népünknek.

Ez az üzenet ma is éltető lelki táplálék számunkra: buzdítás háládatosságra, bátorítás, hogy merjünk a jövőbe nézni és kérjük Isten őriző kegyelmét.

Műsorra tűztük még az Esti dalt, amely talán minden magyar kórus által jól ismert őszinte népi imádság. Ezen kívül két bájos népdalfeldolgozást: az egyik a nőikarra írt Karácsonyi pásztortánc, amelyben kedves kollégám, Farkas Tamás működött közre piccolón. A másik népdalfeldolgozásban egy szép kettősség jelenik meg: a jászolban fekvő kis Jézus, aki egyben a mennyek és földek uralkodója és szűz Mária, aki az anyai szeretet minden gyöngédségével óvja, vigyázza gyermekét, aki egyben az ő megváltó Ura is. Ennek a műnek szerzője az általunk ugyancsak nagyra becsült Bárdos Lajos, címe pedig: Karácsonyi bölcsődal.

Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy ezen alkalomból vendégünk lehetett Daróci Bárdos Tamás zeneszerző, tanár úr, akinek édesapja – Bárdos Lajos – örökítette leginkább Kodály tanításait.

Élményszerű emlékezése Kodályról és édesapjának Kodállyal való kapcsolatáról nagy öröm volt számunkra. Olyan emlékeket osztott meg velünk, melyeket eddig még nem ismertünk és tanított is bennünket, hogy őrizzük mi is ezt a csodálatos örökséget. Reméljük, még hallhatjuk más alkalommal is tanár urat és tanulhatunk tőle.

Innen is szeretném megköszönni neki, hogy elfogadta meghívásunkat, és kívánjuk Isten gazdag áldását további életére!

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani minden kedves kórustagnak a kitartó munkájáért, türelméért, odaadásáért, a próbákra szakított idejéért és a hangversenyen nyújtott gyönyörű éneklésért!

Hálás a szívem értük, és ha az Úr Isten megsegít, folytatjuk!

Külön köszönet illeti Sepsy Katalint a gyönyörű szólókért, nagyon szépek voltak.

Kívánok a kórusnak és az egész gyülekezetnek áldott, örömfényes karácsonyt és békességes új esztendőt!