„Az Isten szeretet”. Karácsony hát a Szeretet ünnepe. De milyen a szeretet?
A szeretet leleményes. Emlékszem ’86 karácsonyára. Nem sok jutott a fára és alá. De bátyám gyufaskatulyákat öltöztetett színes papírokba dísznek, füzér gyanánt pedig pattogatott kukoricát fűztünk cérnára. A csúcsdísz egy mézeskalács huszár volt, amit Anyám kapott ajándékba. S a karácsony szép volt.
A szeretet nem személyválogató. Néhány évvel később egy adventben minden hétköznap a Belvárosi Plébánia előénekese voltam a hajnali misén. Én, a református. Nagy élmény volt: istentisztelettel másként indult a nap.
A szeretet bőkezű. Életemben először idén kívánságlistát írtam. Végül nem adtam oda senkinek. Ám azóta belegondoltam, amit eddig Istentől kaptam, az Ő ajándékainak listája vajon milyen hosszú lenne? „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” Az egyik legszebb ajándéka, kisfiam, itt sündörög térdem körül. Már előre örülök, hogy fog örülni karácsonykor.
Mert a szeretet örömmel teli. „Ímé hirdetek néktek nagy örömet” – a Szeretet fia így érkezett. Nekem a karácsony az a kis dal, amit odahaza mindig eléneklünk:
„Szent Karácsony este van / Égi angyal zengi, / Az Úr Jézus földre szállt, / Ne sírjon ma senki.”
És sírunk – örömünkben. Isten adjon örömökben gazdag karácsonyt mindenkinek!