2009 karácsony

Részletek

Írta: Mátyás Imre

„Az Isten szeretet”. Karácsony hát a Szeretet ünnepe. De milyen a szeretet?

A szeretet leleményes. Emlékszem ’86 karácsonyára. Nem sok jutott a fára és alá. De bátyám gyufaskatulyákat öltöztetett színes papírokba dísznek, füzér gyanánt pedig pattogatott kukoricát fűztünk cérnára. A csúcsdísz egy mézeskalács huszár volt, amit Anyám kapott ajándékba. S a karácsony szép volt.

A szeretet nem személyválogató. Néhány évvel később egy adventben minden hétköznap a Belvárosi Plébánia előénekese voltam a hajnali misén. Én, a református. Nagy élmény volt: istentisztelettel másként indult a nap.

A szeretet bőkezű. Életemben először idén kívánságlistát írtam. Végül nem adtam oda senkinek. Ám azóta belegondoltam, amit eddig Istentől kaptam, az Ő ajándékainak listája vajon milyen hosszú lenne? „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” Az egyik legszebb ajándéka, kisfiam, itt sündörög térdem körül. Már előre örülök, hogy fog örülni karácsonykor.

Mert a szeretet örömmel teli. „Ímé hirdetek néktek nagy örömet” – a Szeretet fia így érkezett. Nekem a karácsony az a kis dal, amit odahaza mindig eléneklünk:

„Szent Karácsony este van / Égi angyal zengi, / Az Úr Jézus földre szállt, / Ne sírjon ma senki.”

És sírunk – örömünkben. Isten adjon örömökben gazdag karácsonyt mindenkinek!

Részletek

Írta: Gyökössy Endre

„Karácsony este az ajándékozásé is. Akár tudjuk, akár nem, minden karácsonyi ajándék: Jel! Jele a legnagyobb ajándéknak, amit Isten kétezer évvel ezelőtt adott a világnak. Jézus Krisztusnak jele, ahogy a kivágott fenyő az Ő érettünk kivágott életének a jele és a fellobogó gyertyafény az Ő Igéjének és világosságának a jele.

Gondolom, a fenyőfa alatt nem utasítasz vissza egyetlen ajándékot sem. Ne utasítsd vissza a legnagyobbat sem, aminek a karácsonyesti ajándék csak jele volt: ne utasítsd vissza magát Jézust, Aki találkozni kíván veled és mondani akar neked valamit! […]

Van-e hely számára szíved vendégfogadó házánál?”

Részletek

Írta: Bálintné Dr. Matyó Csilla

A betlehemi mezőn nyájat őrző pásztoroknak Jézus Krisztus születésének éjjelén megjelent az Úrnak angyala: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet…: született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus…” (Lk 2,10-11). Elmentek, megtalálták, és visszatérvén dicsőítették az Istent. A csillag nyomán megtalálták a zsidók királyát a napkeleti bölcsek is, leborultak és kincseiket kitárván, ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát (Mt 2,9-11).

Ha a messzi földről jött bölcsek ilyen ajándékokat hoztak a számukra ismeretlen királynak, mi, mai hívő keresztyének, akik tudjuk, hogy Ő a világ Megváltója, aki azért jött e világba, hogy önként „életét adja a juhokért” (Jn 9,11), hogy életünk legyen és bővölködjünk, mi mit viszünk, adunk HÁLÁBÓL? Hiszen Ő előbb szeretett minket! Tartozunk, hogy az „erőtelenek erőtelenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk” (csak!) (Róm 15,1). Bár erőtlenségek, bajok, szenvedések sajnos az élet számos területén szinte tolulnak elénk – elég körülnéznünk az utcákon, aluljárókban, kinyitni a tévét, rádiót –, a mi munkánk elsősorban az idősek, betegek, magányosok, gyászolók és egyéb nehézségekkel küzdők felé irányul, mivel a gyermekekkel, ifjúsággal való törődés más, az arra a munkára kegyelmi ajándékot kapott testvérek gondjaira bízatott. „A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek” (1Kor 12,4-5). A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr (Róm 12,6-7).

„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” Igyekszünk figyelemmel kísérni – elsősorban az előbb említettek körébe tartozó – testvéreink helyzetét látogatásokkal, telefonhívásokkal, istentiszteletre és a bibliaórára való szállítással, orvoshoz kíséréssel, kisebb otthoni segítéssel, súlyos betegek esetén akár ottalvással, huzamosabb időre segítő keresésével, otthoni ápoláshoz szükséges segédeszközök kölcsönzésével. (Sajnos, nem mindig kaptuk vissza ezeket, pedig egy másik betegnek szüksége lehetne rá…). Karácsony előtt pedig ajándékcsomagok tartalmának beszerzésével, összeállításával, elvitelével igyekszünk könnyíteni, segíteni, vigasztalni, „könnyet törölni, sebet kötözni”. Súlyos betegek költséges gyógykezelését is törekszünk támogatni. Évek óta viszünk úrvacsorát ünnepekkor vagy külön kérésre kórházba, lakásra.

Sajnos, sokszor csak késve – többször csak utólag – szerzünk tudomást megbetegedésekről, kórházi ápolásra szoruló stb. testvérekről, akiket így nem tud(t)unk meglátogatni. Ezúton is kérjük, értesítsenek bizalommal, hogy meglátogathassuk, vagy telefonon hívhassuk, ki mit vesz szívesebben segítségként, vigasztalásként, hogy – tőlünk telhetően – cselekedetekben is eleget tehessünk Urunk szavának: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok.” (Jn 13,34-35)

Részletek

Írta: Horváth Éva

Gyülekezetünk életének fontosabb eseményeiről rendre megjelenik írás ebben az újságban. Azt persze nem tudhatjuk, ha létezne egy „Mennyei Hálaadás”, abba mi minden kerülne bele. Hiszen egy-egy vasárnap, de talán még inkább hétközi alkalmainkon mindenki számára lehetőség adódik egy jó szóra, gesztusra, meghallgatásra, biztató tekintetre, imádságra (akár otthonunkban is). Nem látványos, mégis a közösséget élővé tevő „eseményekre”.

A gyermekmunkában a kiscsoportos foglalkozásokon kívül kiránduláson, családi délutánon, a nyári táborban tudunk egymásra még jobban odafigyelni. Visszatekintve idei naptári évünkre, az alábbi események szolgálhatták ezt a célt:

Februárban játszóház, táncház tombolával, sok gyermekkel, szülővel;

Áprilisban családi autóbuszos kirándulás Tihanyba a Feltámadás nagyhete jegyében (áhítat a Kálvária dombon, séta a tanösvényen, múzeumlátogatás);

Májusban anyáknapi köszöntés a templomban, ünnepi műsorral;

Pünkösd vasárnapján hittanos évzáró, majd szeretetvendégség;

Július 6-11-ig hittanos és kisifi tábor Zánkán;

Októberben autóbuszos családi kirándulás Tatára és környékére;

Novemberben adventi családi délután –éneklés, kézműveskedés, ajándékkészítés. Ez az alkalom mindig sok gyermeket vonz, de jó látni, hogy majd’ annyi szülő, nagyszülő is gyermeki örömmel merül el a különféle kézműves technikában. Idén lehetett az egyes asztaloknál gyöngyből és papírhajtogatással fenyődíszt készíteni, szalvétatechnikával gyertyát, dobozkákat, képeslapot díszíteni, szalmakoszorúból ajtókopogtatót barkácsolni, sodort méhviaszgyertya, fenyőág, szárított növény felhasználásával. A megszokott munkatársak mellett ezúttal a felnőtt konfirmációs körben megismert Pataki házaspár (Máté és Fruzsina) is lelkesen vállalta a segítséget, csakúgy, mint néhány kisifis. A gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt, nagyon jó, családias volt a hangulat, így a tervezettnél jóval később fejeződött be együttlétünk. A szeretetvendégség pedig ezúttal már a kézműveskedés alatt elkezdődött.

Decemberben 20-án délután családi karácsonyi ünnepély volt a templomban. Lázas (esetenként szó szerint) készülődés, próba, hóesés… A templom padsoraiban szülők, rokonok feszült várakozása, a bejáratnál gyermeksereg és kisifisek izgatott felsorakozása, majd néhány mécses fényénél elcsendesedés, lassú bevonulás, gyönyörű muzsikaszó, csend… Valahogy így kezdődött el advent negyedik vasárnapján ünnepélyünk, mely egy verses-zenés összeállítással folytatódott. Tikfa, furulya, fuvola és – igazi különlegességként – (tangó)harmonika segítségével hallhattunk karácsonyi dallamokat, s ezek mellett a gyermekek verseit, imádságait (ezekkel főként iskolai hittanos gyerekek készültek). A közös éneklés, kánon, s lelkipásztorunk rövid bevezető gondolatai sem maradtak el. Ezután gyülekezeti hittanosaink adtak elő egy kedves jelenetet. Számukra öröm volt a játék, a visszajelzések alapján pedig elmondható, hogy a jelenlévőknek is. A történet humoros és megható mozzanatok sorozatán keresztül meséli el, hogy az ember különféle próbálkozásai közül mennyi minden valójában csak saját magáról szól, miközben úgy véli, Istent dicséri vele. A történetben szereplő gyermekek megkapják kérdésükre a választ: az igazi ajándék Isten számára a szívünk, az őszinteségünk. Nem adhatunk Neki mást, mint magunkat; s kérhetjük ajándékát: szeretetét, amit tovább adhatunk másoknak.

A kisifi látványos, rendkívül ötletes némajátéka – zenei aláfestéssel – elénk hozta a több mint kétezer évvel ezelőtti csodálatos eseményeket. Öröm volt látni ifjaink nagy átéléssel előadott játékát. Gyülekezetünk egyik színművésze, Presits Tamás egy novellát hozott nekünk erre a délutánra. Ekkor már nyugodtan hátra dőlhettünk, s akár a szereplők helyébe is képzelhettük magunkat – hallgatva a mély szeretetből fakadó ajándékozásról szóló történetet. Családi karácsonyi ünnepélyünket a Csendes éj hallgatásával, éneklésével zártuk, majd azoknak a gyermekeknek, akik „eljöttek, s elhozták, amit kezéből nyertek” kiosztottuk az ajándékcsomagokat. Áldassék Isten mindenért! Köszönöm régi és új, lelkészi és nem lelkészi munkatársainknak egész évi szolgálatát, munkáját.

Áldott karácsonyt kívánok gyülekezetünk minden tagjának!