A protestáns reformátoroknál karácsony értelmezése és megtartása igen csak eltérő volt. Bizonyos protestánsok, így Kálvin János, majd nyomában a skót Knox és sok presbiteriánus is szinte elutasította karácsony megünneplését. Ezzel szemben a lutheránusok védelmezték és ünnepelték is ezt a napot, mert a testetöltés mélyebb megértését vélték elérni általa.
Luther Márton volt az, aki a reformátorok között elsőként karácsonyfát állított és díszített fel gyermekei részére. Sok karácsonyi igehirdetést tartott, ezekben Krisztusra és testetöltése csodájára irányította a figyelmet. Erről ezt írta: „Nem tudunk más Istent felfogni, csak azt, aki abban az emberben van, aki a mennyből jött. Őt a jászolban találom meg...”. Szívesen szólt azok hitéről, akik a jászol köré gyülekeztek, a Máté és Lukács szerinti elbeszélés alapján. Visszahozta az éneklést a gyülekezeti életbe. Számos karácsonyi himnuszt, éneket írt és korálokat szerzett a gyülekezeti közösség örömére. Luther otthonában volt karácsonyi ajándékozás is. Református énekeskönyvünkben tizenegy éneket találunk a wittenbergi reformátortól, részben átdolgozásokat.
A kálvini reformációban viszont nem szerepelt külön ünnepként a karácsony, nem is volt sajátos ceremóniája, de gyakran vették elő a Bibliát, s foglalkoztak ez idő tájt a testetöltés csodájával. A karácsony szertelen ünneplése sok olyan dologhoz vezethetett, amire három okból sem akartak lehetőséget adni: 1) az egyházi tekintély visszautasítása arra nézve, hogy emberek határozzák meg, legyenek hivatalos ünnepnapok, melyek közül egyik a karácsony; 2) az ivászat, a partik és egyéb erkölcstelenségek kerülése, ami a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódott sok helyen; 3) a karácsony hosszabb megünneplése magával hozott sok pogány vallásos ötletet és gyakorlatot, aminek semmi köze sem volt a Bibliához. Ezeket a fenntartásokat igazolta az idő, ma is tapasztaljuk ezek jogosságát.
Kálvin érvelésének lényege: 1) Az Írások tiltják másféle istentisztelet tartását, mint amit Isten rendelt. A karácsony ünneplésének nincs bibliai igazolása. 2) Karácsony ünneplése behozta újra az egyházba a pogányság befolyását, ami Isten népében elég vegyes érzéseket keltett. Az ünnep tehát a nagy félreértések forrása és a testetöltés tényének torzítása. 3) A karácsonyi ünnepi misézés vagy pompás istentisztelet azt a téves nézetet erősítheti az emberekben, hogy bizonyos rituálékra vagy ünneplésre szüksége van Istennek, illetve azt Ő jótetszéssel fogadja. 4) A karácsonyi ünneplés elveszi az Úr napjának, a vasárnapnak a szentségét. Márpedig a vasárnapot Isten szerezte ünnepül számunkra, s ennek kell is maradnia az igazi ünnepnek, ami a Feltámadott Úr Jézusra emlékeztet. 5) Karácsony felhasználása valami egészen másra kifejezetten keresztyénellenes lehet, a kereskedelem nyereségét, a tömeghangulat felszínességét, a karácsonyi partik eszem-iszomját teszi a lényeg helyére.
Két fő, egymástól eltérő álláspont volt a protestánsok között a szolgálatot, s ebből következően a karácsonyt illetően is. Luther Márton szerint, amit nem kifejezetten tilt a Szentírás, az megengedhető az istentiszteleten. Kálvin János szerint csak az engedhető meg az istentiszteleten, amit a Szentírás parancsol.
Amint a fentiekből kiviláglik, a reformátorok különbözőképpen értékelték és élték meg karácsony szent titkát. Különbözőképpen ünnepelték Wittenbergben és Genfben Urunk Jézus Krisztus születését. De valami közös volt bennük: a csodálat és a hódolat az Isten-Gyermek, az Őt ajándékozó irgalmas Atya előtt, a Szentlélek közvetítésével. Ezt a csodálatot és hódolatot Luther inkább a szívével, énekeivel, Kálvin értelmével, biblikusságával fejezte ki. Szív és ész, akarat és érzelem hódoljon bennünk is ezen a karácsonyon az előtt, akit ezredévek vártak, s megszületett, s újra és újra eljön a világ, és életünk megváltására.
Forrás: reformatus.hu