Gyülekezetünk életének fontosabb eseményeiről rendre megjelenik írás ebben az újságban. Azt persze nem tudhatjuk, ha létezne egy „Mennyei Hálaadás”, abba mi minden kerülne bele. Hiszen egy-egy vasárnap, de talán még inkább hétközi alkalmainkon mindenki számára lehetőség adódik egy jó szóra, gesztusra, meghallgatásra, biztató tekintetre, imádságra (akár otthonunkban is). Nem látványos, mégis a közösséget élővé tevő „eseményekre”.
A gyermekmunkában a kiscsoportos foglalkozásokon kívül kiránduláson, családi délutánon, a nyári táborban tudunk egymásra még jobban odafigyelni. Visszatekintve idei naptári évünkre, az alábbi események szolgálhatták ezt a célt:
Februárban játszóház, táncház tombolával, sok gyermekkel, szülővel;
Áprilisban családi autóbuszos kirándulás Tihanyba a Feltámadás nagyhete jegyében (áhítat a Kálvária dombon, séta a tanösvényen, múzeumlátogatás);
Májusban anyáknapi köszöntés a templomban, ünnepi műsorral;
Pünkösd vasárnapján hittanos évzáró, majd szeretetvendégség;
Július 6-11-ig hittanos és kisifi tábor Zánkán;
Októberben autóbuszos családi kirándulás Tatára és környékére;
Novemberben adventi családi délután –éneklés, kézműveskedés, ajándékkészítés. Ez az alkalom mindig sok gyermeket vonz, de jó látni, hogy majd’ annyi szülő, nagyszülő is gyermeki örömmel merül el a különféle kézműves technikában. Idén lehetett az egyes asztaloknál gyöngyből és papírhajtogatással fenyődíszt készíteni, szalvétatechnikával gyertyát, dobozkákat, képeslapot díszíteni, szalmakoszorúból ajtókopogtatót barkácsolni, sodort méhviaszgyertya, fenyőág, szárított növény felhasználásával. A megszokott munkatársak mellett ezúttal a felnőtt konfirmációs körben megismert Pataki házaspár (Máté és Fruzsina) is lelkesen vállalta a segítséget, csakúgy, mint néhány kisifis. A gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt, nagyon jó, családias volt a hangulat, így a tervezettnél jóval később fejeződött be együttlétünk. A szeretetvendégség pedig ezúttal már a kézműveskedés alatt elkezdődött.
Decemberben 20-án délután családi karácsonyi ünnepély volt a templomban. Lázas (esetenként szó szerint) készülődés, próba, hóesés… A templom padsoraiban szülők, rokonok feszült várakozása, a bejáratnál gyermeksereg és kisifisek izgatott felsorakozása, majd néhány mécses fényénél elcsendesedés, lassú bevonulás, gyönyörű muzsikaszó, csend… Valahogy így kezdődött el advent negyedik vasárnapján ünnepélyünk, mely egy verses-zenés összeállítással folytatódott. Tikfa, furulya, fuvola és – igazi különlegességként – (tangó)harmonika segítségével hallhattunk karácsonyi dallamokat, s ezek mellett a gyermekek verseit, imádságait (ezekkel főként iskolai hittanos gyerekek készültek). A közös éneklés, kánon, s lelkipásztorunk rövid bevezető gondolatai sem maradtak el. Ezután gyülekezeti hittanosaink adtak elő egy kedves jelenetet. Számukra öröm volt a játék, a visszajelzések alapján pedig elmondható, hogy a jelenlévőknek is. A történet humoros és megható mozzanatok sorozatán keresztül meséli el, hogy az ember különféle próbálkozásai közül mennyi minden valójában csak saját magáról szól, miközben úgy véli, Istent dicséri vele. A történetben szereplő gyermekek megkapják kérdésükre a választ: az igazi ajándék Isten számára a szívünk, az őszinteségünk. Nem adhatunk Neki mást, mint magunkat; s kérhetjük ajándékát: szeretetét, amit tovább adhatunk másoknak.
A kisifi látványos, rendkívül ötletes némajátéka – zenei aláfestéssel – elénk hozta a több mint kétezer évvel ezelőtti csodálatos eseményeket. Öröm volt látni ifjaink nagy átéléssel előadott játékát. Gyülekezetünk egyik színművésze, Presits Tamás egy novellát hozott nekünk erre a délutánra. Ekkor már nyugodtan hátra dőlhettünk, s akár a szereplők helyébe is képzelhettük magunkat – hallgatva a mély szeretetből fakadó ajándékozásról szóló történetet. Családi karácsonyi ünnepélyünket a Csendes éj hallgatásával, éneklésével zártuk, majd azoknak a gyermekeknek, akik „eljöttek, s elhozták, amit kezéből nyertek” kiosztottuk az ajándékcsomagokat. Áldassék Isten mindenért! Köszönöm régi és új, lelkészi és nem lelkészi munkatársainknak egész évi szolgálatát, munkáját.
Áldott karácsonyt kívánok gyülekezetünk minden tagjának!