2010 böjt
Ablak a végtelenre
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
„Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést, sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste a keresztúton, de kiürítette a kelyhet, mikor eljött az ideje. Háromszor elesett, nagy fájdalmak között felkelt, nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét. Becsülete úgy kívánta, hogy vállalja a szenvedést, megpróbált emberi méltósággal továbbmenni. Ebben is egy volt közülünk, és példát mutatott nekünk. Jézus nem a csodáival és a nagy prédikációival váltotta meg a világot, hanem a szenvedésével, az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával. A mi életünkben is mi értékesebb: egy ház megépítése, egy jócselekedet, egy vidám hangulatú karácsonyi vacsora vagy egy súlyos betegség? A lelkünket mivel tisztítjuk meg jobban? Ez nagy-nagy titok. A szenvedésre elsősorban a mi lelkünknek van szüksége: a tűzben próbálják, tisztítják meg az aranyat. Üdvösségünk szempontjából is nagyon fontos, értékes periódus lehet. A szenvedés közepette az ember sokkal tisztábban látja döntéseit, életét, és olyan új elhatározásra juthat, amely magasabb szintre emelheti a létét. Tény, hogy a jobb lator csak a kereszten, a halálhörgés közepette tudott megtérni, felsírni. Jézus Krisztus megbocsátott neki, s ezt mondta: „Még ma velem leszel a mennyben.” (Lk 23,43) Mi, keresztények hisszük, hogy létezik egy olyan dimenzió, ahol szeretetből, jóságból ajándékot adhatunk egymásnak – nemcsak egy szál virágot, egy szelet süteményt vagy egy autót, hanem a szenvedéseink, imádságaink gyümölcsét is felkínálhatjuk egymásnak azért, hogy a másiknak azáltal jobb legyen, jobb útra térjen, világosabban, tisztábban lásson, megértse az összefüggéseket az élet titkai között. Ezen a Földön nagy titok, hogy minek mi az árfolyama, mi mennyit ér. Gondoljuk, hogy a kacagásnak nagyon nagy az értéke. A szenvedésnek sokkal nagyobb, de ezt nagyon nehéz belátnunk.”
Böjti elmélkedés 2010.
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
Böjt – megint böjt. Nem hangzik jól. Valahogy nincs e négy betűs szónak pozitív jelentéstartalma. Lemondásról, lemondatásról szól, valaki, valami kevesebbedik, szegényebbé válik. Sőt, a közismert szólás még fenyeget is: „meg lesz még ennek a böjtje”.
Be kell látni nekünk protestánsoknak, hogy nem tudunk igazán mit kezdeni a böjttel. Mi is ez a gyakorlatban? Gasztronómiai életvitel? A mostanság oly sokat hangoztatott „reformkonyha”? Erőltetett, puritánabb, szigorúbb negyven napos örömtelenség?
Nevezett szó bibliai eredetű, több mint ötvenszer fordul elő a Szentírásban. Zömmel az Ótestamentumban. Ismert az egyéni és a kollektív böjt. Nagy horderejű események – háború, politikai döntések – előtt győzelmet, bölcsességet kérve Istentől, katasztrófák, éhinség, vesztett ütközetek után bűnbánati hangsúllyal. Jézus – messiási szolgálata előtt – negyven napig élt az elcsendesedés, ráhangolódás, minden földi zavaró körülményt kizáró, áldott, Isten előtti lehetőségével. Nem törli el a böjtöt későbbi megnyilatkozásaiban sem, ám a külsőségekre oly sokat adó farizeusokkal állandó összetűzésbe kerül a böjt kapcsán. Megváltó Urunk mondja hegyi beszédében: „Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6,16-18) Mit jelent ez?
(16. vers) Azt, hogy aki böjtöl, az vagy őszintén, vagy sehogy se tegye. Az önként eltorzított, nagyon bűnánónak látszó arc bohózat, az embert talán rá lehet szedni, de az Urat sohasem. Ő a szívek és a vesék vizsgálója.
(17. vers) Jelenti azt is, hogy aki böjtöl, szedje rendbe magát. Jézus korában is egy nazirt – Istennek kiválasztott életet, lásd pl. Sámson – arról ismertek fel külsőképpen, hogy haját soha nem vágatta, valami „szent ápolatlanság” jellemezte. Sokan tisztelettel néztek fel az ilyenekre. Jézus szerint azonban a böjtölő ember Isten színe előtt él, ott pedig nincs helye szerepjátékoknak, Őelőtte akárhogy meg nem jelenhetek. Ez az önmagam rendbe tétele igaz külső és belsőképpen is.
(18. vers) Jelenti végül, hogy Isten megfizet. A szerepjátékosnak és az alázatosnak is. Az ismert parabola szerint a farizeusnak és a vámszedőnek is. Mi az igazi böjt? Jézus mondja: „aki magát felmagasztalja megaláztatik, aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Lukács 18,14). Csodálatos evangélium: az Isten fizet az embernek! Elképesztő! Nem bért, prémiumot, korpótlékot, túlórát, hanem életet, gyógyulást, elfogadást, hamisítatlan békességet.
Ez az igazi böjt. Nem húskérdés, mesterségesen elkomorult arc, hanem életem újra és újra, önként és magamtól odaszentelésre Jézus Krisztusnak.
Böjt első vasárnapjával kezdődnek a húsvéti ünnepek. Az alábbi igével kívánunk minden olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket: „Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” (Ézsaiás 58,6-8)
Elmélkedve
- Részletek
- Írta: Nemes Nagy Ágnes
Mit kéne tennem? Nem tudom.
A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?
Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.
Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.
Ne félj! (jegyzet)
- Részletek
- Írta: Sík Sándor
Ember, ne félj a rossztól!
Arkangyal áll a poszton,
Van, aki hallja hangod:
Szabadíts a gonosztól.
Ne félj a fájdalomtól:
Nem kontár kése koncol,
Próbált sebész az Isten;
Megifjodol, ha boncol.
A bűnt se féld: a pázsit
Gyomot is hajt, ha ázik.
Ravasz művész az Isten:
A rossz is jót csírázik.
Még magadat se féljed:
Isten kezén a mérleg.
Ha még oly semmi volnál:
Majd megnagyít a Lélek.
Ha napba, holdba lőnek,
Örülj a szép erőnek:
Minden javára munkál
Az Istent szeretőnek.
A kék magasba nézz föl,
Ne kérdd, hogy meddig érsz föl.
Egyet pillant az Isten,
És egész lesz a részből.
A halál is csak ennyi:
– Ne félj elébe menni –
Édesapád az Isten,
Röpül eléd, ölelni.
Böjti idők
- Részletek
- Írta: Lakasz Andrea
A Biblia nem írja elő közvetlenül a böjtölést, s ezáltal Isten nem is várja el tőlünk. Ugyanakkor előnyös szokásként mutatja be számunkra, amely gyakran jár együtt az imádsággal (Lukács 2,37; 5,33).
Manapság ez a kifejezés szinte csak gasztronómiai, illetve egészséggel kapcsolatos értelemben használatos: az ételnek magunktól történő megvonását, s testünk azon keresztüli megtisztulását jelenti. Bibliai értelemben azonban azt sugallja, forduljunk el a világi dolgoktól, és gondolatainkat, életünket összpontosítsuk Istenre.
Ne azért böjtöljünk, hogy testsúlyunkat csökkentsük, hanem szabad akaratunkból, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljünk Istennel. Mondjunk le valamiről azért, hogy erősebben tudjunk koncentrálni az Úr szavára, amely azután változást hoz életünkbe. Ezáltal tisztábban fogjuk látni életünkben a prioritásokat, és tudni fogjuk, mi a legfontosabb. A böjtölés képessé tesz bennünket arra, hogy a nyomasztó bűnöket legyőzzük. Ha le tudjuk győzni magunkban az evés utáni vágyat, akkor az egyéb hívságokkal szemben is felvértezzük magunkat.
A mai értelemben vett túlzott böjtölés testünk sanyargatása, pedig böjtölni alázattal és vidáman is lehet, ahogyan Máté 6,17-18-ban is áll: „Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”