„A lemondás és birtoklás frontjai erősen átalakulóban vannak.
Már a technika puszta vívmányai is előtérbe tolják a „jólét és ember” tökéletesen új problémáját. Az emberiség jövő gondja mindinkább a bőség következménye lesz. […] Az aszkézisben a hangsúly nem annyira a lemondáson van, mint inkább azon, hogy minek az érdekében mondunk le.
Két dolog ugyanis elképzelhetetlen a lemondás áldozata nélkül: az alkotás és a szeretet. […]
Az evangélium külön csodája, hogy egy szegény emberiségnek is már a lemondásról beszélt.
S ugyan miért? Mert a puszta gazdagságra való törekvés, a gyűjtés, a habzsolás láza valamiféle mennyiségi élménnyé változtatja az életet.
A lemondás viszont erkölcsi, minőségi élménnyé változtatja a világot. Ily módon az aszkézissel még a szegény is gazdaggá válhat.”