A Biblia nem írja elő közvetlenül a böjtölést, s ezáltal Isten nem is várja el tőlünk. Ugyanakkor előnyös szokásként mutatja be számunkra, amely gyakran jár együtt az imádsággal (Lukács 2,37; 5,33).
Manapság ez a kifejezés szinte csak gasztronómiai, illetve egészséggel kapcsolatos értelemben használatos: az ételnek magunktól történő megvonását, s testünk azon keresztüli megtisztulását jelenti. Bibliai értelemben azonban azt sugallja, forduljunk el a világi dolgoktól, és gondolatainkat, életünket összpontosítsuk Istenre.
Ne azért böjtöljünk, hogy testsúlyunkat csökkentsük, hanem szabad akaratunkból, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljünk Istennel. Mondjunk le valamiről azért, hogy erősebben tudjunk koncentrálni az Úr szavára, amely azután változást hoz életünkbe. Ezáltal tisztábban fogjuk látni életünkben a prioritásokat, és tudni fogjuk, mi a legfontosabb. A böjtölés képessé tesz bennünket arra, hogy a nyomasztó bűnöket legyőzzük. Ha le tudjuk győzni magunkban az evés utáni vágyat, akkor az egyéb hívságokkal szemben is felvértezzük magunkat.
A mai értelemben vett túlzott böjtölés testünk sanyargatása, pedig böjtölni alázattal és vidáman is lehet, ahogyan Máté 6,17-18-ban is áll: „Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”