Böjt – megint böjt. Nem hangzik jól. Valahogy nincs e négy betűs szónak pozitív jelentéstartalma. Lemondásról, lemondatásról szól, valaki, valami kevesebbedik, szegényebbé válik. Sőt, a közismert szólás még fenyeget is: „meg lesz még ennek a böjtje”.

Be kell látni nekünk protestánsoknak, hogy nem tudunk igazán mit kezdeni a böjttel. Mi is ez a gyakorlatban? Gasztronómiai életvitel? A mostanság oly sokat hangoztatott „reformkonyha”? Erőltetett, puritánabb, szigorúbb negyven napos örömtelenség?

Nevezett szó bibliai eredetű, több mint ötvenszer fordul elő a Szentírásban. Zömmel az Ótestamentumban. Ismert az egyéni és a kollektív böjt. Nagy horderejű események – háború, politikai döntések – előtt győzelmet, bölcsességet kérve Istentől, katasztrófák, éhinség, vesztett ütközetek után bűnbánati hangsúllyal. Jézus – messiási szolgálata előtt – negyven napig élt az elcsendesedés, ráhangolódás, minden földi zavaró körülményt kizáró, áldott, Isten előtti lehetőségével. Nem törli el a böjtöt későbbi megnyilatkozásaiban sem, ám a külsőségekre oly sokat adó farizeusokkal állandó összetűzésbe kerül a böjt kapcsán. Megváltó Urunk mondja hegyi beszédében: „Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6,16-18) Mit jelent ez?

(16. vers) Azt, hogy aki böjtöl, az vagy őszintén, vagy sehogy se tegye. Az önként eltorzított, nagyon bűnánónak látszó arc bohózat, az embert talán rá lehet szedni, de az Urat sohasem. Ő a szívek és a vesék vizsgálója.

(17. vers) Jelenti azt is, hogy aki böjtöl, szedje rendbe magát. Jézus korában is egy nazirt – Istennek kiválasztott életet, lásd pl. Sámson – arról ismertek fel külsőképpen, hogy haját soha nem vágatta, valami „szent ápolatlanság” jellemezte. Sokan tisztelettel néztek fel az ilyenekre. Jézus szerint azonban a böjtölő ember Isten színe előtt él, ott pedig nincs helye szerepjátékoknak, Őelőtte akárhogy meg nem jelenhetek. Ez az önmagam rendbe tétele igaz külső és belsőképpen is.

(18. vers) Jelenti végül, hogy Isten megfizet. A szerepjátékosnak és az alázatosnak is. Az ismert parabola szerint a farizeusnak és a vámszedőnek is. Mi az igazi böjt? Jézus mondja: „aki magát felmagasztalja megaláztatik, aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Lukács 18,14). Csodálatos evangélium: az Isten fizet az embernek! Elképesztő! Nem bért, prémiumot, korpótlékot, túlórát, hanem életet, gyógyulást, elfogadást, hamisítatlan békességet.

Ez az igazi böjt. Nem húskérdés, mesterségesen elkomorult arc, hanem életem újra és újra, önként és magamtól odaszentelésre Jézus Krisztusnak.

Böjt első vasárnapjával kezdődnek a húsvéti ünnepek. Az alábbi igével kívánunk minden olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket: „Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” (Ézsaiás 58,6-8)