Ablak a végtelenre

„Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést, sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste a keresztúton, de kiürítette a kelyhet, mikor eljött az ideje. Háromszor elesett, nagy fájdalmak között felkelt, nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét. Becsülete úgy kívánta, hogy vállalja a szenvedést, megpróbált emberi méltósággal továbbmenni. Ebben is egy volt közülünk, és példát mutatott nekünk. Jézus nem a csodáival és a nagy prédikációival váltotta meg a világot, hanem a szenvedésével, az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával. A mi életünkben is mi értékesebb: egy ház megépítése, egy jócselekedet, egy vidám hangulatú karácsonyi vacsora vagy egy súlyos betegség? A lelkünket mivel tisztítjuk meg jobban? Ez nagy-nagy titok. A szenvedésre elsősorban a mi lelkünknek van szüksége: a tűzben próbálják, tisztítják meg az aranyat. Üdvösségünk szempontjából is nagyon fontos, értékes periódus lehet. A szenvedés közepette az ember sokkal tisztábban látja döntéseit, életét, és olyan új elhatározásra juthat, amely magasabb szintre emelheti a létét. Tény, hogy a jobb lator csak a kereszten, a halálhörgés közepette tudott megtérni, felsírni. Jézus Krisztus megbocsátott neki, s ezt mondta: „Még ma velem leszel a mennyben.” (Lk 23,43) Mi, keresztények hisszük, hogy létezik egy olyan dimenzió, ahol szeretetből, jóságból ajándékot adhatunk egymásnak – nemcsak egy szál virágot, egy szelet süteményt vagy egy autót, hanem a szenvedéseink, imádságaink gyümölcsét is felkínálhatjuk egymásnak azért, hogy a másiknak azáltal jobb legyen, jobb útra térjen, világosabban, tisztábban lásson, megértse az összefüggéseket az élet titkai között. Ezen a Földön nagy titok, hogy minek mi az árfolyama, mi mennyit ér. Gondoljuk, hogy a kacagásnak nagyon nagy az értéke. A szenvedésnek sokkal nagyobb, de ezt nagyon nehéz belátnunk.”