Évről évre lelkesen készülünk Húsvét ünnepére, a tojásfestésre, a locsolkodásra, és annak eldöntésére, vegyünk-e az idén húsvéti nyuszit a gyerekeinknek. A sok tennivaló között azonban sok esetben elsikkad húsvét valódi üzenete és jelentősége.
Miután Isten saját képére megteremtette az embert, a teremtés koronáját, az szembefordult Teremtőjével, és bűnbe esett. Isten ennek ellenére további lehetőséget adott az embernek arra, hogy szabad akaratából döntse el, szembehelyezkedik-e vele vagy követi őt.
Bűneinket megbánjuk, de bűnünk ettől még nem válik nem-megtörténtté, amit Isten is tudott. Ezért küldte egyszülött fiát, Jézus Krisztust a földre, és áldozta fel őt az emberiség iránti szeretetéből bűneinkért. Így vált Jézus Nagypénteken „áldozati báránnyá”. Ez azonban még nem a történet vége. Jézus halála egy másik világ kezdete lett, mert Húsvétvasárnap feltámadt és legyőzte a halált. Jézus Krisztus feltámadása fordulópont, amely a világba, az élők közé történő visszatérését jelenti.
Jézus feltámadása vetett véget Isten és az emberek közötti szétszakadásnak, nála kell keresni az utat, amely az örök élethez vezet: „…Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,17-18.)