2010 húsvét
"Én Uram és én Istenem!" (János 20,28)
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
Tamás tanítvány – ellentétben Péterrel, Jakabbal, Jánossal, Júdással – nem főszereplője a passió történetének, csupán csak epizodista. Ellentmondásos élet, kolerikus, színes egyéniség. Kétezer esztendő alatt keresztyén szószékekről kapott „hideget-meleget”, a felületes értékítélet szívesen címkézte hitetlennek, kételkedőnek, magánzónak, közösségrombolónak és próbálta beszorítani a negatív személyiség dicstelen kategóriájába. Pedig nem hitetlen, végképp nem tagadó, sőt, talán még szeretnivalóan „emberarcú”. Ki is volt ő, mit tett, hogyan szólt? Vizsgáljuk meg, s ha valaki benne önmagára ismer, vállalja bátran, hiszen e felismerésből élet fakad.
Az egyik legnépszerűbb tanítvány, mert tipikus ember, hite megharcolt hit, nem tagad, bizonyosságra vágyik.
Realista – Jézus meghalt, tudomásul kell venni. Jézus feltámadt? Nem tagadja, hogy a többieknek igen, neki még nem. Ezért mondja: „hiszem, ha látom.”
Pesszimista – Lázár halálakor így sóhajt fel: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele” (mármint Jézussal) (János 11,16). Realitás és pesszimizmus gyakran jár együtt. Napjaink Magyarországában ez könnyen átélhető.
Depressziós – magányra vágyik, elege van mindenből és mindenkiből. Később már nem bírja ezt az állapotot: egyedül akarok lenni, de legyen kinek elmondani, hogy milyen jó egyedül lenni.
Menekül – húsvét este csak ő hiányzott a tanítványi körből. Merre járt, hol járt napokig? Menekül nagypéntek traumájától, az elmúlt napok, az egész három év eseményeitől, önmagától, Péteréktől, talán még Jézustól is.
Visszatér – buta ellentmondás – ma is sokan mondják, annyira mélyen vagyok, hogy sehova nem megyek, még vigasztalást, enyhülést adó közösségbe sem. Beteg vagyok nagyon, nincs kedvem orvoshoz menni!?
Nem hitetlen – bizonyosságra vágyik. Cogito ergo sum – gondolkodom, tehát vagyok. Dubito ergo sum – töprengek, tehát vagyok.
Mélyen hívő – az emberi szavakkal, agitációkkal szemben teljesen elzárkózik, de mikor a feltámadt Jézus személyesen szól hozzá, gondolkodás nélkül elfogadja. Nem kell neki sebeket érinteni, elég a gyógyító, jézusi szó, a vox caelestis (mennyei szó).
Hitvalló – pár perc leforgása alatt történik mindez, kimondja az emberileg oly nehezen kimondható, testet-lelket gyógyító hitvallást: „Én Uram és én Istenem.” Az emberiség történetében először ő mondja Istennek – nem csupán Isten fiának, Messiásnak, Krisztusnak – Jézust.
Ez a kis elmélkedés nem Tamásnak kíván szellemi szobrot állítani, nem ő a modell, hiszen ha Jézus személyesen nem keresi, szólongatja őt, akkor megmarad az Istent csak „érezgetők” beteljesületlen állapotában. Gyönyörű húsvétja volt, mert személyesen találkozott a feltámadt és élő Jézus Krisztussal.
Húsvét örök üzenete: eljutni valahonnan valahová, a „hiszem, ha látom” materiális korlátaitól az „én Uram és én Istenem” csendes diadaláig. Így legyen.
Próba
- Részletek
- Írta: Gyurkovics Tibor
Próba
Jézus próbakő.
Jézusra mindenkinek választ kell adnia.
Az üveges váróteremben állva
erre felel az utazó, a pap, a bandita.
Jézus próbakő.
Nagy, csillogó teher,
amit elvisz az ember,
vagy nem visz el.
Megkettőzött bizonytalanság,
emberszabású ábra,
felirat a szeretetről,
s a zsidók királya.
Jézus olyan, amilyen.
Nincs vele senki,
de a randevún el kell hallgatni őt,
vagy az arcát meg kell figyelni.
Jézus olyan,
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva,
s átmetszi egy függőleges.
Húsvét közeledtével
- Részletek
- Írta: Lakasz Andrea
Évről évre lelkesen készülünk Húsvét ünnepére, a tojásfestésre, a locsolkodásra, és annak eldöntésére, vegyünk-e az idén húsvéti nyuszit a gyerekeinknek. A sok tennivaló között azonban sok esetben elsikkad húsvét valódi üzenete és jelentősége.
Miután Isten saját képére megteremtette az embert, a teremtés koronáját, az szembefordult Teremtőjével, és bűnbe esett. Isten ennek ellenére további lehetőséget adott az embernek arra, hogy szabad akaratából döntse el, szembehelyezkedik-e vele vagy követi őt.
Bűneinket megbánjuk, de bűnünk ettől még nem válik nem-megtörténtté, amit Isten is tudott. Ezért küldte egyszülött fiát, Jézus Krisztust a földre, és áldozta fel őt az emberiség iránti szeretetéből bűneinkért. Így vált Jézus Nagypénteken „áldozati báránnyá”. Ez azonban még nem a történet vége. Jézus halála egy másik világ kezdete lett, mert Húsvétvasárnap feltámadt és legyőzte a halált. Jézus Krisztus feltámadása fordulópont, amely a világba, az élők közé történő visszatérését jelenti.
Jézus feltámadása vetett véget Isten és az emberek közötti szétszakadásnak, nála kell keresni az utat, amely az örök élethez vezet: „…Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,17-18.)
Börtönlevelek
- Részletek
- Írta: Dietrich Bonhoeffer
„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, számunkra fontosabb a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le, mint utolsó ellenséget (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi lehetőségek körébe tartozik, a halál legyőzése viszont a feltámadás. Nem a meghalás művészetéből (ars morendi), hanem Krisztus feltámadásából fújhat friss szél, tisztító szél a mai világban. Itt van a válasz Arkhimédesz mondására: »Adjatok egy biztos pontot, és kifordítom a sarkából a világot.«
Sok minden megváltozna, ha ezt valóban hinnénk néhányan, és földi ténykedésünkben ehhez igazodnánk! Hiszen a húsvét azt jelenti, hogy a feltámadás fényében élünk. Te is észrevetted, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy miből él? A lelkek zavarodottsága (perturbatio animorum) rendkívüli mértékben elterjedt. Öntudatlan várakozás ez a megváltó, felszabadító Igére, bár annak talán még nem jött el az ideje, hogy meg is tudják hallani. De el fog jönni, s a mostani Húsvét talán az egyik legutolsó nagy alkalom, hogy jövőbeni feladatunkra felkészüljünk. Kívánom, hogy ennek a mostani nélkülözés közepette is szívből tudj örülni.”
(Tegel, 1944. március 27.)
Nagypénteki gondolatok
- Részletek
- Írta: Spurgeon; Ravasz László
A golgotai kereszt az a gerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülnek. (Spurgeon)
Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre. (Ravasz László)