2010 húsvét
450 éve hunyt el a reformáció "második" embere
- Részletek
- Írta: Berkesi Anna
A németországi Wittenbergben járva szinte minden a reformációra utal. A békés, csöndes kisvárosi hangulat mellett Luther Márton életének minden helyszíne, pillanata külön ki van emelve. A főtéren a nagy reformátor mellett áll Philipp Melanchton szobra is. Még a síremlékük is egymás mellett található a Vártemplomban. Luther Márton barátjáról, a nagy tudós, tanító és teológus Melanchtonról azonban nagyon keveset tudunk. Halálának 450. évfordulója alkalmából az evangélikusok 2010-et Melanchton-évnek nevezték el.
1497-ben született, eredetileg Schwarzerd volt neve, ennek görög fordítása a felvett Melanchton. Mindössze 21 esztendős volt, amikor a wittenbergi egyetem tanára, professzora lett. Ezt az intézményt ő tette világhírűvé. Hamarosan megismerkedett Lutherrel, akivel mély barátságot kötött, teológiai elveivel azonosult. Luther még önmagánál is többre értékelte a nála jóval szelídebb, csendesebb társát. Humanista tudományos igényesség és rendszerezőképesség jellemzi műveit. Neki köszönheti a világ evangélikussága az első dogmatikai tankönyvet, az 1521-ben kiadott Loci Communest. Ő fogalmazta meg és nyújtotta be 1530-ban, az augsburgi birodalmi gyűlésen az evangélikusok hitvallását, az Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana). Ez hatalmas lépés volt a reformáció történetében.
Melanchton békülékeny, nyugodt típus volt. Komolyan vette, hogy egy fő, Krisztus alatt harcolunk, így mindent megtett, hogy ne szakadjon szét az egyház. Azonban a vitázás is fontos volt nála, elveit sosem adta fel, de békülékeny lelkét zavarták az örökös teológiai harcok. Kálvinnal is mély kapcsolatot tartott fenn, az úrvacsoratanban közelítették az álláspontjukat, és közösen alkották meg a Confessio Augustana Variatat.
Hatalmas kapcsolatrendszerrel rendelkezett, több ezer levelet írt. A wittenbergi egyetemen 40 évig tanított. Ezalatt legalább 1000 magyarországi diákkal találkozott. A németül nem jól tudó külföldiek számára külön szemináriumot tartott lakásában. Buda eleste után különösen érdekelte őt a magyar nép sorsa. Mit is köszönhetünk neki? Az anyanyelv szeretetére mindig felhívta tanítványai figyelmét. A török és a magyar küzdelmeket élénken figyelemmel követte. Bátorításként küldte az üzeneteket: Jézus velünk van minden napon, Isten angyalai vigyáznak ránk. A hazai evangélikus iskolarendszert az ő humanista tantervei, tankönyvei, elvei alapján építették ki. Ezek az intézmények jelentősen meghatározták az ország műveltségét. Az evangélikus lelkipásztorok az általa írt retorikán tanultak meg prédikálni.
Emlékezzünk jó szívvel a reformáció „második” emberére, köszönjük meg munkásságának áldásait, és törekedjünk mi is a szolgáló életre.
Nagycsütörtökön
- Részletek
- Írta: Dsida Jenő
Megújult honlap
- Részletek
- Írta: Administrator
Amint azt már több gyülekezeti tag is tapasztalhatta, tavaly november eleje óta modernebb külsővel, áttekinthetőbb szerkezettel és friss tartalommal jelentkezik gyülekezetünk honlapja. Az új látogatók olvashatnak az egyházközség múltjáról-jelenéről, rendszeres alkalmainkról vagy a gyülekezetben működő csoportokról, segítséget találnak az ügyintézéshez, böngészhetik a képgalériát és megtekinthetnek egy 1937-ből származó filmhíradó-felvételt is a templom alapkőletételéről. Az utóbbi időben számos olyan megkeresés érkezett a gyülekezethez, amikor az érdeklődők a honlap révén jutottak el hozzánk. A honlap azonban a gyülekezeti tagok számára is kínál újdonságokat: folyamatosan tájékozódhatnak a hírekről, közeljövőbeli eseményekről vagy az ünnepek menetrendjéről. Dénesi Tibor presbiter aktív közreműködése révén hétről-hétre felkerülnek a templomban elhangzó igehirdetések. A Hálaadás újság legfrissebb száma mellett számos korábban megjelent cikk olvasható, de a kíváncsi látogatók több kottát vagy egy-egy kórusművet is találnak. A honlap szerkesztői – Berkesi Anna és Mátyás Imre – szívesen fogadnak minden építő kritikát, észrevételt, amelyet a honlapon megtalálható címekre várnak.
Az új honlap a http://pozsonyiuti.reformatus.hu címen látogatható. Jó böngészést kívánunk!
Nagycsütörtökön
- Részletek
- Írta: Dsida Jenő
A szél suhogva borzong
az olajfa lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.
Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat:
Mégis egyedül maradtam.
Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Júdás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!
Mégis
- Részletek
- Írta: Túrmezei Erzsébet
Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Milyen keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.
Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél, viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.
Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz oly keveset hiszek még,
s már ez is fölemel.
Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.
Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen:
hatalmas Isten Ő.