„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, számunkra fontosabb a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le, mint utolsó ellenséget (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi lehetőségek körébe tartozik, a halál legyőzése viszont a feltámadás. Nem a meghalás művészetéből (ars morendi), hanem Krisztus feltámadásából fújhat friss szél, tisztító szél a mai világban. Itt van a válasz Arkhimédesz mondására: »Adjatok egy biztos pontot, és kifordítom a sarkából a világot.«
Sok minden megváltozna, ha ezt valóban hinnénk néhányan, és földi ténykedésünkben ehhez igazodnánk! Hiszen a húsvét azt jelenti, hogy a feltámadás fényében élünk. Te is észrevetted, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy miből él? A lelkek zavarodottsága (perturbatio animorum) rendkívüli mértékben elterjedt. Öntudatlan várakozás ez a megváltó, felszabadító Igére, bár annak talán még nem jött el az ideje, hogy meg is tudják hallani. De el fog jönni, s a mostani Húsvét talán az egyik legutolsó nagy alkalom, hogy jövőbeni feladatunkra felkészüljünk. Kívánom, hogy ennek a mostani nélkülözés közepette is szívből tudj örülni.”
(Tegel, 1944. március 27.)