Tamás tanítvány – ellentétben Péterrel, Jakabbal, Jánossal, Júdással – nem főszereplője a passió történetének, csupán csak epizodista. Ellentmondásos élet, kolerikus, színes egyéniség. Kétezer esztendő alatt keresztyén szószékekről kapott „hideget-meleget”, a felületes értékítélet szívesen címkézte hitetlennek, kételkedőnek, magánzónak, közösségrombolónak és próbálta beszorítani a negatív személyiség dicstelen kategóriájába. Pedig nem hitetlen, végképp nem tagadó, sőt, talán még szeretnivalóan „emberarcú”. Ki is volt ő, mit tett, hogyan szólt? Vizsgáljuk meg, s ha valaki benne önmagára ismer, vállalja bátran, hiszen e felismerésből élet fakad.
Az egyik legnépszerűbb tanítvány, mert tipikus ember, hite megharcolt hit, nem tagad, bizonyosságra vágyik.
Realista – Jézus meghalt, tudomásul kell venni. Jézus feltámadt? Nem tagadja, hogy a többieknek igen, neki még nem. Ezért mondja: „hiszem, ha látom.”
Pesszimista – Lázár halálakor így sóhajt fel: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele” (mármint Jézussal) (János 11,16). Realitás és pesszimizmus gyakran jár együtt. Napjaink Magyarországában ez könnyen átélhető.
Depressziós – magányra vágyik, elege van mindenből és mindenkiből. Később már nem bírja ezt az állapotot: egyedül akarok lenni, de legyen kinek elmondani, hogy milyen jó egyedül lenni.
Menekül – húsvét este csak ő hiányzott a tanítványi körből. Merre járt, hol járt napokig? Menekül nagypéntek traumájától, az elmúlt napok, az egész három év eseményeitől, önmagától, Péteréktől, talán még Jézustól is.
Visszatér – buta ellentmondás – ma is sokan mondják, annyira mélyen vagyok, hogy sehova nem megyek, még vigasztalást, enyhülést adó közösségbe sem. Beteg vagyok nagyon, nincs kedvem orvoshoz menni!?
Nem hitetlen – bizonyosságra vágyik. Cogito ergo sum – gondolkodom, tehát vagyok. Dubito ergo sum – töprengek, tehát vagyok.
Mélyen hívő – az emberi szavakkal, agitációkkal szemben teljesen elzárkózik, de mikor a feltámadt Jézus személyesen szól hozzá, gondolkodás nélkül elfogadja. Nem kell neki sebeket érinteni, elég a gyógyító, jézusi szó, a vox caelestis (mennyei szó).
Hitvalló – pár perc leforgása alatt történik mindez, kimondja az emberileg oly nehezen kimondható, testet-lelket gyógyító hitvallást: „Én Uram és én Istenem.” Az emberiség történetében először ő mondja Istennek – nem csupán Isten fiának, Messiásnak, Krisztusnak – Jézust.
Ez a kis elmélkedés nem Tamásnak kíván szellemi szobrot állítani, nem ő a modell, hiszen ha Jézus személyesen nem keresi, szólongatja őt, akkor megmarad az Istent csak „érezgetők” beteljesületlen állapotában. Gyönyörű húsvétja volt, mert személyesen találkozott a feltámadt és élő Jézus Krisztussal.
Húsvét örök üzenete: eljutni valahonnan valahová, a „hiszem, ha látom” materiális korlátaitól az „én Uram és én Istenem” csendes diadaláig. Így legyen.