Külön-külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény. Kétségből egységre úgy találunk, ha egybegyűjt minket a Szeretet. Áldások vagyunk egymásnak s egymásért vagyunk áldás.
Ez a Közösség egy „közös ég” Isten szeretetének oltalma alatt.
Ha kinyitjuk magunkat egészen, egyszerre jutunk a Szeretetbe.
Amint a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Amint a harmatcseppben megcsillan a világ, úgy sejlik föl rajtunk a Magasságos arca.
Emberlétünkön ott az áldás, mert ajándékunk a Szeretet egyesítő ereje, és miénk az öröm is, az áldásból megszülető Ünnep.
Most hát boríts be minket, Istenünk, reményruhába. Őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni. Legyen életünk a halálból életre támadás példázatává. És minden értelmet meghaladó békességed, amely mélyebb kétségeinknél, erősebb hitünknél, határtalanabb reménységünknél, őrizze meg szívünket bátor bizalomban, gondolatainkat őrizze nyitottságban, tetteinket igaz mondatokban, életünket, egész valónkat Krisztus Jézusban, az értünk jött Kegyelemben.
Ámen