2010 szeptember
Tanévkezdő bátorítások
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
Jézus mondja:
„…Legeltesd az én bárányaimat!”
„Őrizd az én juhaimat!” (Jn 21,15-16)
Indul az új tanév. Vegyes gondolatokat ébresztő mondat, nyárvégi konkrétum. Egyfelől benne van a gyorsan elillanó vakáció, a várva várt nyári kéthónapos gondtalanság „elsóhajtása”, másrészt magában hordozza az új missziói év minden várakozó feszültségét, egészséges tervezgetését is. Hasznos volt a nyár, kellett a kikapcsolódás – akinek lehetett –, de így szeptember eleje tájt jó újra kézbevenni a gyülekezeti asztali naptárt és csendes „felfelé tekintéssel” kitölteni egészen újévig a megszokott és mégis mindig új rovatokat: hittanos évnyitó, ifjúsági bibliaórák, gyermek és felnőtt konfirmációi előkészítők, kirándulások, családi délutánok, protestáns esték, baba-mama-papa kör, evangelizáció, kórusunk jubileumi szolgálata, ádvent-karácsonyi zenés istentisztelet, ifjúsági istentisztelet, családi karácsony, ádventi esték, úrvacsorás istentiszteletek… a teljesség igénye nélkül.
Hadd legyen az előttünk álló missziói évre nézve „pedagógiai program” Jézus fent olvasható örök, tiszta imperatívusza, amit a Megváltó Simon Péternek mondott feltámadása után a második csodás halfogás alkalmával a Genezáreti-tó partján. Péternek mondja, aki a nagycsütörtök este kényszerű szorongatásában igen gyorsan kimondta Jézusra nézve a szívbénító három nemet. Jézus nem sértődött meg, nem vonta vissza elhívását, hanem a torzszülött nemeket három lélekkönnyítő igenjével egalizáló Pétert újra szolgálatba küldte.
Legeltesd, ne uralkodjál rajta, ne gyötörd, hanem gyógyító türelemmel terelgesd a rádbízottakat, hiszen a nyáj nem a tiéd, hanem Jézusé. Keress neki legelőt, tiszta forrást, szeretgesd mindenkor az Úr elé. Közhelyek, sablonok helyett élő ige hirdettessék.
Őrizd, vigyázz rá, mert nagy kincs. Ne hagyd cserben, állj ki értük, és ha egy is elbitangol, elmarad, menj utána, hiszen a Jó Pásztornak, Jézusnak mindenki fontos, senkiről sem mond le. Annyi ma a szimbolikus ragadozó farkas, oroszlán vagy éppen a szirénhangú csábítás. Vigyázz, állj helyt a szolgálatban, Jézus küld újra és újra mindenkori Péter, nem leszel egyedül, mert aki hív és küld, soha magadra nem hagy.
Áldassék Isten, hogy az Ő Pozsonyi úti nyájában nem kevés a szolgáló, nem csupán kapni, de tenni is kész élet. Köszönjük és kérjük a sok éltető, erőt adó háttér imádságot s ezen gondolatok jegyében nyittassék meg a 2010-11-es missziói év.
Soli Deo Gloria
Ima
- Részletek
- Írta: Varga Gyöngyi
Külön-külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény. Kétségből egységre úgy találunk, ha egybegyűjt minket a Szeretet. Áldások vagyunk egymásnak s egymásért vagyunk áldás.
Ez a Közösség egy „közös ég” Isten szeretetének oltalma alatt.
Ha kinyitjuk magunkat egészen, egyszerre jutunk a Szeretetbe.
Amint a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Amint a harmatcseppben megcsillan a világ, úgy sejlik föl rajtunk a Magasságos arca.
Emberlétünkön ott az áldás, mert ajándékunk a Szeretet egyesítő ereje, és miénk az öröm is, az áldásból megszülető Ünnep.
Most hát boríts be minket, Istenünk, reményruhába. Őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni. Legyen életünk a halálból életre támadás példázatává. És minden értelmet meghaladó békességed, amely mélyebb kétségeinknél, erősebb hitünknél, határtalanabb reménységünknél, őrizze meg szívünket bátor bizalomban, gondolatainkat őrizze nyitottságban, tetteinket igaz mondatokban, életünket, egész valónkat Krisztus Jézusban, az értünk jött Kegyelemben.
Ámen
Kenyér, szőlő
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Szeptemberi verseinkhez
Augusztus végén, ősz elején e két szót ízlelgetem. Egykor nyilvánvaló volt, ma nekem, városi embernek már korántsem az.
Kenyér. Reményik-vers, mondom, és könnyen futom át a sorokat. Azért álljunk meg egy pillanatra. Dátum: 1920. Elolvasom még egyszer. Vesztett háború, Trianon után, igen, így máris másképp szól a dal. Az új kenyér ünnepe után olvassuk egy kicsit így is, felhangokkal: árvizekkel, viharkárokkal, mégis-kenyerekkel.
Szőlő. Petőfi szőlőszem-monológja nem véletlenül található éppen középen az Apostolban. Prófétai hangvétele profánsága mellett is örök üzenetű: rajtunk is múlik, merre megy ez a világ. Bocsássék hát meg, ha ezúttal nem istenes verset választottunk. Nem úgy istenest.
Végül Kányádi Sándor bácsi őszi verse, „csak úgy”. Mert szép.
Mindenkinek jó olvasást kíván: Berkesi Anna és Mátyás Imre
Mindennapi kenyér
- Részletek
- Írta: Reményik Sándor
Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.
Felemás őszi ének
- Részletek
- Írta: Kányádi Sándor
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
Budapest, 1995.