2010 szeptember

Részletek

Írta: Petőfi Sándor

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?…
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?…
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok!

Részletek

Írta: Horváth Éva

Mielőtt a gyermekek közötti szolgálatról, terveinkről szó esnék, hadd kezdjem a nyári táborunkról való rövid beszámolóval, amely akár a „külön, de mégis együtt” alcímet is kaphatná. Hogy miért?

A gyermekek s a kisifisek idén is együtt töltöttek el egy felejthetetlen hetet júniusban Őrimagyarósdon, ahol volt ami mégis „külön” zajlott. Például az ifis fiúk szállása egy – a főépülettől pár száz méterre lévő – vendégházban volt, ám napközben ők is a nagyszerű adottságokkal rendelkező (tágas udvar, sportpálya) táborhelyünkön voltak velünk együtt. Az étkezés szintén együtt történt. A hét igei témája Józsué könyve volt, a történeteket is együtt játszottuk el, azok üzeneteit azonban külön csoportokban beszéltük meg. Az elsőstől a gimnazistáig (48-an voltak), kiegészítve a nyolc felnőtt segítővel, minden nap szereplőivé váltunk az eseményeknek, mely hol az épületben, hol szabad téren játszódtak. Miután Mózes utódjául Józsué kerül a pusztában vándorló nép élére, együtt készülhettünk a honfoglalásra, hallgattuk a kémek beszámolóját Ráháb segítségéről, együtt éltük át a Jordánon való csodálatos átkelést. Jerikó városának elfoglalása, Ákán bűne, a Napcsoda, Ai városának bevétele – mind ragyogó lehetőség volt közös játékra, s bőséggel adott üzenetet korcsoportokban való megbeszéléshez is (egy ekkorra készült munkafüzet segítségével fel is dolgoztuk mindezeket). Az ígéret földjén való kalandozásunk végén Józsué búcsúbeszédének meghallgatására gyűltünk egybe. Egy igazi országgyűlési hangulatot teremtve (kormánypárt-ellenzék vitája) hoztuk meg végül egyhangúlag a döntést: megfogadjuk Józsué intelmeit, s maradunk az Úr követése, szolgálata mellett házunk népével együtt. Döbbenetes pillanat volt, amikor mindannyian fennállva vettük az Úr áldását Józsuétól (ez esetben Berkesi Gábor), s énekeltük el a 134. zsoltárt. Ott, akkor együtt éltük át az áldás komolyságát, valóságát. Reggelente és esténként az áhítatokon is sok, közös élményt adó éneklésben volt részünk.

Játék, sport az udvaron, számháborúzás, gyalog- és kerékpártúra a környéken – külön, de együtt is! A kézműveskedés sem maradt el a héten: alkotó délutánunkon szakavatott kézművesekkel (fazekas, üvegcsiszoló) készíthettünk gyönyörű agyagedényeket korongozással, díszíthettünk üvegpoharakat, lelkes munkatársaink segítségével pedig réznyomatokat, gyöngyfigurákat csináltunk. Egy egésznapos autóbuszos kirándulás során az Őrség nevezetességeiből láthattunk, hallhattunk ízelítőt szakvezető segítségével, mint pl. Pankasz – szoknyás harangláb, Őriszentpéter, Szalafő-Pityerszer – skanzen, Magyarszombatfa – élő fazekasság, Velemér – gyönyörű Árpád-kori templom... mindezekből együtt vettük ki a részünket.

Hagyományosan az utolsó délutánunkon rendeztük meg a falu területén a nem szokványos akadályversenyt, amire egyre nagyobb lelkesedéssel készülnek még a felnőttek is. A díjak kiosztása közbeni, utáni hangulat pedig most is fergeteges volt. Utolsó reggel a helyi evangélikus templomban tartottuk meg a hetünket záró istentiszteletet.

Míg a táborunkba vezető hosszú autóbuszút során Sümeg váránál álltuk meg, hazafelé Várpalotán, ahonnan a Trianon Múzeum bőséges látnivalóiból vittünk magunkkal ízelítőt. Kellő magyarázat után a kilencven évvel ezelőtt hozott döntés következményeit láthatták, s valamit megérthettek a gyerekek is abból, ami a mai napig megérthetetlen. Idei táborunkban ekkor énekeltük el a Himnuszt.

Hogy kedvünket a felkavaró élmény nem szegte teljesen, az együtt eltöltött, áldott héten kívül talán annak is köszönhetjük, hogy velünk táborozott erdélyi testvérgyülekezetünk (Farcád-Sükő) három ifjú és egy felnőtt tagja, de az ötvenhat táborozó között volt néhány – már itt élő – Felvidékről, Erdélyből származó is.

Kívánom, hogy ne csak a résztvevők,  hanem mindenki átélje az idei hittanos táborunk fő igéjének bíztatását: „...légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1,9)

Idei táborunkban tehát lelkipásztorunkon, s az említett Antal Erikán (Erdély) kívül az alábbi felnőtt gyülekezeti tagok vettek részt: Balog Éva, Szűcs Attila, Vitéz Péter és hitvese Bea, valamint Polgár Eszter, Horváth Éva. Köszönet a munkatársaknak ezúton is az egyéni, de legfőképpen a jó csapatmunkáért! Munkatársaimmal együtt pedig megköszönöm gyülekezetünk anyagi támogatását, minden segítséget, imádságot! A www.napfeny.kx.hu honlap képgalériájában sok fotó található táborunkról.

A továbbiakról pedig néhány szóban:

Szeptember 19-én még együtt szeretnénk tartani egy tábori utótalálkozót (emlékek felelevenítése sok kép és felvétel segítségével, beszélgetés), ám szeptembertől már természetesen mindenki a saját csoportjában folytatja a foglalkozásokat: ifit, hittanórákat.

Hittanórák a körzetünkhöz tartozó hat önkormányzati iskolában idén is szerveződnek több alsós csoportban hétköznap délutánonként, a felsősöknek összevont csoportban péntekenként 15.00-tól a Pozsonyi úton.

Vasárnap délelőttönként az istentisztelet idejében egy óvodás, egy alsós és egy felsős csoportban foglalkozunk a gyerekekkel – a babaszoba pedig továbbra is várja a kicsinyeket szüleikkel együtt.

Köszönöm Kövespatakyné Izukának, Tatár Szilviának és dr. Csathó Péterné Lakatos Máriának a nyár folyamán, és már előtte is itt végzett sok szolgálatát! Marika szeptembertől az óvodások csoportjának vezetésével folytatja a munkát. Hálás vagyok Istennek, hogy a megszokott munkatársak mellett új társakat is kapunk e szolgálatba.

A gyülekezeti és iskolai hittanosok számára ebben a félévben is tervezünk közös kirándulást, adventi családi délutánt, karácsonyi családi ünnepélyt, melyek időpontjairól értesítést adunk. Sok szeretettel várunk minden gyermeket, felnőttet idén is alkalmainkra!

Kérem, aki teheti, hordozza imádságban gyülekezeti életünknek ezt a nem könnyű, de talán éppen ezért oly sok örömet nyújtó misszióját!

Részletek

Írta: Boza Kristóf

A barátság az egyik legősibb és legfontosabb – isteni és – emberi kapcsolat. Megkockáztatom, hogy még a párkapcsolatot is megelőzi. Ehhez képest mégis kevés szó esik róla. Ezt gyógyítandó, az idei ifitáborunkban egy hétig erről beszélgettünk. A barátságot elsősorban gyakorolni kell, mégis vannak olyan elméleti alapvetések, amelyek betartásával időtálló és tartalmas lesz. Ezeket próbáltuk ebben a hétben magunkévá tenni, és ezekhez igazodva igyekeztünk formálni egymást.

Augusztus 2-7. között a Dunakanyar északi részén fekvő Pilismarót volt a bázisunk, ahonnan kiindulva tettük még emlékezetesebbé a hetünket: kirándulással a Börzsönybe, Esztergomba, a Szentendrei-szigetre és szép felvidéki helyekre (Zselíz, Léva, Hontvarsány), illetve diakóniai munkával és műsorral a dunaalmási szeretetotthonba. Ezen kívül előadásokban, áhítatokban és filmklubokban mint elméletet, és társasjátékkal, közös munkával és beszélgetésekben mélyítettük a barátságot mint gyakorlatot.

Általában az elméleti részek minden diszciplínánál könnyen felejthető elemekből állnak, de Pál apostol útmutatása a barátságra alkalmazva igazán maradandó: „Öltözzétek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.” (Kol 3,12-14) Az Isten és ember közötti helyes viszonyt is lehet értelmezni barátságként, melyet Jézus is kiemel: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15,12-17) Ezt bizonyította a Mester is, amikor barátja, Lázár feltámasztásával (Jn 11) aláírta a halálos ítéletét (ti. ennél az eseménynél határozzák el Jézus megölését).

Ezeknek a parancsolatoknak tárgyalása és komolyan vétele volt az, ami az ifitáborunkat felejthetetlenné tette. Ebből a szemszögből elemeztük Mel Gibson Az arcnélküli ember című filmjét és a Jack Nicholson alakította McMurphy szerethető szélhámosságát a Száll a kakukk fészkére című opusban. Ilyen lelkülettel fogadtuk a pilismaróti lelkésznőt, Nagy Katalint, aki a Pozsonyi úton is szolgált gyakorta, hogy tartson ifit nekünk. Így gondoskodtunk egymásról, amikor főztünk, terítettünk. Ezzel a szeretettel adtunk elő ifjúsági dalokat a dunaalmási fogyatékosoknak és mentünk segíteni az építkezési munkálatokban. Ilyen szeretetet adtunk és kaptunk Kisorosziban, ahol kalákáztunk és úsztunk, de ugyanezt érezhettük, amikor a felvidéki Zselízen a Franz Schubert Múzeum kedves idegenvezető hölgyének szeretetteljes szavait hallgattuk. Így tudtunk csak beszélni egymásról a tábor végi „morzsaszedegetéskor”, de a jézusi parancs betartása nélkül nem ülhettek volna az illetéktelen sofőrök két kocsink volánja mögé, és nem tudtak volna a többiek sem elviselni engem, a kicsit bohó(c) ifivezetőjüket. Istennek legyen hála a barátságért!

Részletek

Írta: Kányádi Sándor

Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.

Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek.