Szeptemberi verseinkhez
Augusztus végén, ősz elején e két szót ízlelgetem. Egykor nyilvánvaló volt, ma nekem, városi embernek már korántsem az.
Kenyér. Reményik-vers, mondom, és könnyen futom át a sorokat. Azért álljunk meg egy pillanatra. Dátum: 1920. Elolvasom még egyszer. Vesztett háború, Trianon után, igen, így máris másképp szól a dal. Az új kenyér ünnepe után olvassuk egy kicsit így is, felhangokkal: árvizekkel, viharkárokkal, mégis-kenyerekkel.
Szőlő. Petőfi szőlőszem-monológja nem véletlenül található éppen középen az Apostolban. Prófétai hangvétele profánsága mellett is örök üzenetű: rajtunk is múlik, merre megy ez a világ. Bocsássék hát meg, ha ezúttal nem istenes verset választottunk. Nem úgy istenest.
Végül Kányádi Sándor bácsi őszi verse, „csak úgy”. Mert szép.
Mindenkinek jó olvasást kíván: Berkesi Anna és Mátyás Imre