Árva Bethlen Kata
Árva Bethlen Kata Erdélyben, Bonyhán 1700. november 30-án született (Bethlen Gábor családjából), Bethlen Sámuel Kis-Küküllő vármegye főispánjának és Borsai Nagy Borbálának negyedik gyermekeként. Abból a Bethlen-családból származott, mely a Teleki- és Apafi-családdal együtt Erdély XVII-XVIII. századi kulturális arculatát jelentős mértékben meghatározta.
Édesanyja, 1717. szeptember 11-én férjhez adta kedvenc mostohafiához, gróf Haller Lászlóhoz. A házasságukból három gyermek született. Haller gróf 1719. június 1-én meghalt, és az anya 1722. május 26-án másodszor is férjhez adta gróf Teleki Józsefhez. Házasságukból tíz gyermek született. Életét sok csapás érte, gyermekei meghaltak, második férje Teleki József gróf 1732. november 1-jén meghalt, ezért ettől kezdve Árva Katának nevezte magát.
Bethlen Kata Méltóságos Patróna Asszony, miután harminckét évesen családtalan maradt, a vallásnak, a jótéteményeknek, és a tudományoknak élt. Élete a református vallásért való küzdelemben telt el, és szinte feloldódott az egyházban. Belső világának középpontjában kétségtelenül a pietizmussal (protestáns valláserkölcsi irányzat, amely a szigorú önmegtartóztatást, a mély érzelmiséget és a hit melletti harcos kiállást hirdeti) átitatott kegyesség állt, amely személyiségének minden elemét, érzelemvilágának minden rezdülését meghatározta. A református egyház számára nemcsak a hitvallást jelentette, hanem a magyar kultúrát és irodalmat is.
A közművelődésére áldozó szociális érzékét apjától, az enyedi kollégium világi kurátorától, Bethlen Sámueltől örökölhette, aki Bethlen János kancellár fia, és a híres diplomata, Bethlen Miklós öccse volt. Szenvedélyes könyvgyűjtő: Magyar bibliotékájában a megelőző két évszázad több mint ötszáz kéziratos és nyomtatott hungarikumát gyűjtötte össze, és az egyik leggazdagabb XVIII. századi erdélyi asszonykönyvtárat hozta létre. A könyveket az Olthévízen keltezett 1757. augusztus 18-án írt végrendeletben a nagyenyedi kollégiumra hagyta, amely 1849-ben a szabadságharcban leégett és a könyvtár elpusztult.
A református egyház gyámolításán kívül leginkább a természettudományok – orvostudomány és növénytan – foglalkoztatták, orvostudományt tanult Köleséri Sámuel, Simoni Márton és Borosnyai Márton Medicina Doktoroktól. Ez az érdeklődése a könyvállománya összetételén is észrevehető.
A török kiűzése az országból a kulturális élet új intézményrendszerének megteremtését tette lehetővé, igaz, a protestáns művelődési intézmények erős, államilag támogatott katolikus nyomás alatt működtek. A magyar arisztokrácia és a köznemesség tudományok iránt érdeklődő tagjai, ugyanígy az erdélyi protestáns értelmiség szoros kapcsolatokat ápolt a nyugat-európai polgárosodó államokkal. Főpapjaink mellett a XVIII. század folyamán a magyar főurak tettek legtöbbet a könyvtári kultúra felvirágoztatása érdekében. Magyar művelődéspolitikát folytató királyi udvar hiányában rájuk hárult a magyarországi és erdélyi művelődési élet szervezése és működtetése. Közéjük tartozott, főként vallási indíttatásból Bethlen Kata is.
Bethlen Gábor családjából származva, híven őrizte Erdélyben nagybátyja, Bethlen Miklós kultúrmecenatúrájának nemes hagyományait: iskolákat segített, könyveket gyűjtött, alapítványokat tett, kora legjobb tudósait – köztük elsőként Bod Pétert – támogatta.
Mindent megtett az erdélyi protestáns tudományos és irodalmi élet serkentése érdekében, kitűnő segítőtársra találván a XVIII. század középső évtizedeinek legnagyobb erdélyi tudósában, Bod Péterben, aki 1743-1749 között udvari papja volt. Bod helyét 1752-től Málnási László foglalta el. Az olthévizi és fogarasi otthona az erdélyi művelődés egyik kisugárzó központja lett.
Bethlen Kata erős református hitvallásán kívül támasza volt az írás. 1744-ben kezdte el önéletírását, és élete végéig folytatta. A csonkán maradt kézirat csak halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel. Még életében megjelent, a Védelmező erős pais imádságoskönyve. Írásművészetének jelentős részét képezi rokonságával, a Telekiekkel és a Rádayakkal folytatott kiterjedt levelezése.
Bethlen Kata szüntelenül kezdeményezte új meg új könyvek kiadását. A maga költségén nyomtattatott ki könyveket, többek között Nádudvari Péter nyolcvannégy prédikációját (Kolozsvár, 1741), a Szentírás értelmére vezérlő lexikont, 1744- ben, a fejedelmi korszakban élt Keresztúri Pálnak Egyenes ösvény nevű szép könyvét, 21 predikációját, stb.
Oktatási kérdésekkel is foglalkozott, bírálta a leánynevelés korabeli hiányosságait.
A gyülekezeteknek és személyeknek ő maga személyesen is gyakran ajándékozott könyveket. Iskolákban nyelvtankönyveket, ábécéket, zsoltárokat osztott a gyermekeknek, az olvasni tudóknak bibliákat.
Egyes gyülekezetek és személyek mellett Bethlen Kata az erdélyi református kollégiumokat is támogatta. 1736-tól három évtizeden át árva Bethlen Kata testvére, Bethlen Imre volt a székelyudvarhelyi kollégium főgondnoka. Bizonyára az ő révén figyelt fel az udvarhelyi gyűjtemény gondjaira. 1744-ben költségén vásároltak meg néhány kötetet az egykori gyulafehérvári kollégium könyvtárából szétszóródottak közül. A további beszerzések támogatására 1758-59-ben 630 forinttal alapítványt létesített. A marosvásárhelyi Református Kollégiumnak egyszeri adományként 1756-ban 2000 magyar forintot adományozott.
Szaktekintélye volt a hímzőművészetnek is. Hímzőműhelyeket rendezett be udvarában. Az itt készült egyházi jellegű darabok fennmaradtak, a világi célra készült hímzések csak leírásokból ismeretesek.
Bethlen Kata 1759. július 29-én halt meg Fogarason, az ottani református templomban található sírkövén Bod Péter emlékverse olvasható. Írói munkásságára a XX. század közepén Németh László esszéje, majd drámája irányította a figyelmet. Életéről Kocsis István is írt monodrámát Árva Bethlen Kata címmel.