A Református Megújulási Mozgalom
1948. április 14-én Ravasz László személyesen találkozott Rákosi Mátyással. Két hét múlva lemondott püspöki székéről és Leányfalura költözött. A református egyház kommunista elnyomás alá került. Megszűntek a felekezeti iskolák, a világiakból kiszorult a vallástanítás, megszűntek a diakonisszaházak. Az egyházi vezetőket politikai célokra használták.
1956. október 31-én a Kálvin téri gyülekezet visszahívja Ravasz Lászlót. Másnap a volt püspök rádióbeszédben fordul a reformátusság felé, átveszi az egyház lelki irányítását, kéri Bereczky Albert lemondását „egészségi állapotára való tekintettel”. Néhány hét alatt megalakul a „Református Megújulási Mozgalom”, és november közepén körlevelet ad ki. Ehhez több mint 900 presbitérium, vagyis az egyház többsége csatlakozik:
„Nagytiszteletű Presbitérium! Kedves Szolgatársam!
Bizonyára tudomásotok van a november elsejei rádióüzenetből arról, hogy a Református Egyház közvéleményének és közszükségének parancsára Budapesten Országos Intézőbizottság alakult, amely célul tűzte ki, hogy egyházunkban az Ige és a lelkiismeret szabadságát helyreállítja… […]
E minőségben fordulok most hozzátok atyai és pásztori szóval. Kérlek Titeket, Isten színe előtt foglalkozzatok ezzel a nagy kérdéssel és presbiteri határozattal döntsétek el, csatlakoztok-e ehhez a mozgalomhoz?
Miért volt szükség erre a mozgalomra?
Azért, mert az egyház szörnyű nyomorúságba jutott. Krisztus magyar egyházát nem egyházi szempontból és érdekből kormányozták, hanem külső, világi érdekek szerint. Ez a mód nem volt más, mint az, amelyet a XX. pártülés leleplezett és az utolsó hetek csodálatos forradalma az ország testéről mintegy kényszerzubbonyt ledobott. Nincs ma Magyarországon egyetlenegy ember, aki ezt a rendszert vissza akarná állítani.
Ez a rendszer mélyen belegyökerezett a magyar református egyház életébe s isteni szolgálatát megbénította. Az igehirdetést politikai propagandával elegyítette, az egyház életműködését leszűkítette, […] és helyére parancsuralmat ültetett.
Mit akarunk?
Azt akarjuk, hogy az egyház hű maradjon Urához. Isten Igéjét tisztán hirdesse. Szolgálatát történeti úton kialakult munkaágakban szabadon gyakorolja. Szervezetéből és igazgatásából tűnjék el minden demokráciaellenes gyakorlat. Legyen valóság zsinatpresbiteri alkotmányformája. […]
Nem politikai mozgalom
Ez a mozgalom nem politikai és az országos politikának nem függvénye. De hangsúlyozni kívánjuk, hogy hazánk szociális átalakulását helyeseljük és elősegítjük. […]
Budapest; 1956. november 13.
Ravasz László”
1957 áprilisában az egyházkerületi tanács a megújulási mozgalmat „ellenforradalmi akciónak” minősíti, tagjait, szervezőit az egyház üldözni kezdi. Ravasz László még februárban visszatér leányfalui száműzetésébe, és a forradalmi eseményeket később így summázza:
„A megújulási mozgalom időileg egybeesett a nemzeti forradalommal, de érzelmi egybehangzáson kívül más kapcsolat nem volt köztük. Az egyházi mozgalomban részt vettem, mert segíteni kellett. Égett a ház. Nem törődtem azzal, hogy a tűzoltókat néha gyújtogatás vádja alatt becsukják. […] Életemben sok dolgot rosszul csináltam s tévedtem a forradalom idején is. […] De erőszakkal senki sem tehet azzá, ami nem vagyok és nem voltam: ellenforradalmár.”
Forrás: Ravasz László – Emlékezéseim, Budapest 1992.