1517. október 31. a reformáció születésnapja. Ekkor tűzte ki Dr. Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a 95 tételt. A protestantizmusnak – evangélikusoknak és reformátusoknak egyaránt – ez az egyetlen felekezeti jellegű ünnepe. Méltó tehát, hogy ennek az ünnepnek eredetét, jelentőségét ismerjük, és hogy a 95 tételt a hívek széles rétege olvashassa.
A 95 tétel kiszögezésének indító oka a X. Leó pápa által hirdetett búcsúval való sok visszaélés volt. 1517-ben X. Leó pápa általános búcsút hirdetett, hogy az épülő Szent Péter székesegyház befejezéséhez szükséges pénzt így előteremtse. A búcsú árusítását a pápa bérbe is adta Brandenburgi Albertnek, Mainz választófejedelmének és érsekének 30 000 forintért. Az üzletet a közismert Fugger bankház közvetítésével bonyolították le. A főárus egy Tetzel nevű dominikánus szerzetes volt.
Mi a búcsú? Katolikus felfogás szerint minden bűn maga után vonja a bűn súlyát, a vétket (culpa) és a büntetést (poena). A bűnbánat eltörli a vétket és az Istentől kiszabott örök büntetést. De a hívőnek itt e földön a gyónáskor is vezekelnie kell ideiglenes büntetésekért, amelyeket a pápa ró ki reá. A pápa ezeket az ideiglenes, emberek által kirótt büntetéseket elengedheti és megbocsáthatja. Ezt nevezik búcsúnak. A pápának ezen búcsúztató jogát még a szerzetes Luther elismeri (61. tétel). A búcsú vásárlása – katolikus felfogás szerint – megrövidíti a tisztítótűzben szenvedő lelkek szenvedését is.
A búcsúcédulák árusítói azonban azzal hitegették a népet, hogy aki búcsút vásárol, annak általában minden bűnét megbocsátja a pápa (75. tétel stb.). Aki tehát búcsút vásárol, annak nincs szüksége bűnbánatra sem s ezzel egyúttal teljesen feleslegessé vált Isten bűnbocsátó kegyelme.
Luther e visszaélések megszüntetését felettes egyházi hatóságától várta; annak azonban fontosabb volt a jövedelem, mint az igaz bűnbocsánat és a lelkek megtérítése. Püspökéhez intézett feljelentése teljesen hiábavalónak bizonyult. Hogy tehát a búcsúval való visszaélés dolgát tisztázhassa az illetékes körökben, saját nézetét 95 pontba foglalva a tudós világ elé terjesztette megvitatás végett. Vitatkozásra azonban nem jelentkezett senki. Ellenben tételei, alig két hét leforgása alatt, nyomtatásban elterjedtek egész Németországban.
A 95 tétel nem kidolgozott, könnyen érthető fejtegetés, hanem csak vázlatos címek, amelyeket Luther nemsokára bővebben is megmagyarázott. Azt írja többek között X. Leó pápának: „…csakis a mi magunk érdekében és oly alakban adtam ki azokat, hogy el sem tudom hinni, hogy azokat mindenki megérti; hiszen vitázó tételek azok és nem tanítások, hitcikkelyek szokás szerint homályos és talányszerű megfogalmazásban.”
A 95 tétel zúgó harsonája azonban rövidesen ledöntötte azt a magas falat – a pénzért adott bűnbocsánat elvét – amely a vágyódó szegény lélek elől az Isten ingyenvaló, bűnbocsátó kegyelmét eltakarta és elzárta – s újra felragyogtatta az egyszerű hívek elől elzárt isteni evangélium fényét.