Akiket ma „háromkirályokként” ismerünk a karácsonyi evangélium lapjairól, azok az eredeti szöveg tanúsága szerint egyáltalán nem tartoztak valamilyen uralkodó rendhez. Magosz, mondja a görög, azaz mágusok, tehát az akkori világ csillagértő tudósai közül látogatott el néhány (nem tudjuk, mennyi) a Megváltó bölcsőjéhez.
Elég messziről jöhettek, ráadásul a csillagászat akkor nem olyan precíziós eszközökkel folyt, mint manapság – ám az az égi tünemény, amelynek megfejtésén azóta is fáradoznak a ma csillagászai, nem hagyta őket nyugodtan. Vajon honnan tudhatták, mit jelenthet a csillag feltűnte? És miért nem figyelt föl erre a király, Heródes, vagy legalább az udvarából valaki? Feltételezem, hogy ezt a csillagot nemcsak a Távol-Keletről avagy Észak-Afrikából lehetett (volna) látni, hanem Heródes palotájának valamelyik erkélyéről is, még csak ki sem kellett volna a lábát tennie az udvarra. Ám a király nem nézelődött, legalábbis nem efféle szemekkel révedt az égbe, hanem éppen üres tekintettel bámult ki az ablakon. A hatalomféltés és a harácsolás elvette még a szeme előtt álló dolgok helyes megítélését is. Heródes ugyanis trónbitorló volt, azért éri többszörösen is kellemetlenül a bölcsek bejelentése, miszerint megszületett a zsidók királya.
Lehet, hogy mi sem látjuk a fától az erdőt, a karácsonyi fényárban a betlehemi csillagot? A bölcsek azért voltak a helyükön, mert megértették egy pillanatban, hogy Isten mit üzen egy apró jel által. A csillag nemcsak számukra volt látható, de üzenetét ők értették meg.
És mi? Nincs ma sem felhő- meg tűzoszlop, égi jelek sokasága. Csak törődött, ideges, unalmas és bosszantó emberek, tárgyak, dolgok vesznek minket körül, amelyek közt annyira nehéz fölfedezni Isten vezető csillagait. Mert azok is megjelennek ám. Egy-egy mosolyban, helyrezökkent kapcsolatban, segítő kézben, elsúgott imában. Kérdés, hogy az élő Isten tud-e önmagához vezetni bennünket ezekkel az apró csillagokkal? A bölcsek hatalmas utat jártak be fáradtan, kilométerek százait megtéve, nyughatatlanul. Nyugtalanítson minket is a Lélek fénylő pontja ott benn, hogy bennünk is megszülethessen a Megváltó, mert csak akkor van értelme karácsonyt ünnepelni, ha találkozunk Vele, aki itt gyújtogatja közöttünk csillagait. És akkor bölcsek leszünk, mágusok, akik a környezetükben is a szeretet és az igazság erejét tudják felmutatni.