Abban az időben, amikor nem volt semmiféle hangrögzítő technika, názáreti Mária több évtized után fejből „fölmondja” Lukács evangélistának karácsony története négy énekét. Nem kottás, dalos változatok sajátos harmóniavilággal, hanem prózai énekek. A görög orvos – Lukács – figyelmesen jegyzetel és értékmentő tolla nyomán előttünk áll a négy bibliai hálaének: Magnificat, Benedictus, Gloria, Nunc dimittis.
1. Magnificat (Lk 1,46-55)
Találkozik két áldott állapotban lévő nő, az egyik élete már lefelé tart, a másik fiatal, pályakezdő. Az idősebbik neve Erzsébet, az ifjúé Mária. Erzsébet rég feladta elemi női vágyát, hogy anya lehessen. De a kemény biológiai törvényeknek bármikor nemet mondani tudó élő Isten vénségére megáldja gyermekkel. Mária látja ezt, tisztában van önmaga mennyei kiválasztottságával is és szívéből kirobban a hála: Magnificat anima mea… magasztalja lelkem az Urat. Magasztalja, mert nála semmi sem lehetetlen, a meddőt termékennyé teszi, a névtelen szegényt, a lenézettet fölemeli, népére gondot visel.
2. Benedictus (Lk 1,67-79)
Kilenc hónapi kényszer némaság után Erzsébet férje, Zakariás pap, az igaz, tisztességes ember megszólal. Amit mond, nem egy ideges élet türelmetlensége, nem kárhoztatása a sorsnak, nem is perlekedés Istennel, csupán egy szó. De milyen szó! Héberül Jóhanán, magyarul János. Jelentése: az Úr kegyelmes. Várva várt kicsi fia megszületik s ellentmondva a kor szokásának – az elsőszülött fiú az apja nevét kapja meg –, Istennek enged, s nem a megrögzött hagyományoknak. Fia nem Zakariás lesz, hanem János. Isten kegyelmes, Isten mindig kegyelmes. Öregségére gyermeket adott, szűk egy év után visszanyeri hangját és bizton tudja, hogy gyermeke a Megváltó prófétája lesz. Megnyílt ajka nagy hálát mond: áldott, ki az Úr nevében jön.
3. Gloria (Lk 2,14)
Éjszakai ének, szokatlan körítéssel. Angyalka énekli, nem templomban, zsinagógában, hangversenyteremben, hanem a szabad ég alatt a Betlehem közeli mezőn. A hallgatók nem iskolázott zeneértők vagy éppen sznob koncertre járók, hanem végtelen egyszerű, de éjszaka is éber, megszólítható pásztorok. Nevezett angyal ének egy örök, mindig igaz fennmaradási, túlélési program egyénnek, nemzetnek, egyháznak: dicsőség Istennek és csak neki és ebből fakad termékeny, alkotó békesség. A szó nem behelyettesíthető – dicsőség az individuumnak, észnek, technikának, modernizációnak stb. –, a sorrend nem felcserélhető. Az első és legfontosabb: dicsőség Istennek. (Soli Deo Gloria)
4. Nunc dimittis (Lk 2,29-32)
Egy igen öreg, megfáradt ember – Simeonnak hívják – nap mint nap a jeruzsálemi templomban van. Nem azért, hogy kínjai enyhüljenek, mai szóval, hogy több legyen a nyugdíja, hanem várja népe és az egész világ üdvösségét, szabadulását. Nem önző, kicsinyes élet, hanem közös értékekben gondolkodik. Tudja, nem hal meg addig, míg meg nem látja az Úr Szabadítóját. A sok, egyhangú újszülött sírás közül kihallja a Megváltóét, kezébe veszi a gyermeket és rekedt kis hangján énekelni kezd: most bocsásd el Uram a te szolgádat békességgel, hisz húnyó szemem meglátta az Urat, népem és a világmindenség Szabadítóját. Most már akár meg is halhatok, mert bizton tudom, van kiút, van megoldás.
Mária elmondta, Lukács leírta, az egyházatyák Bibliává szerkesztették. Károli Gáspár magyarrá tette. Itt van a kezünkben, olvashatjuk, táplálkozhatunk belőle. Vidámítson fel, indítson minket is örömteli hálaadásra a négy ének az idei 2010-es karácsonyon is.