Újra a böjt időszakához érkeztünk. Az újévi kezdés, amikor sokan fogadkoztak, milyen változtatásokat fognak bevezetni életükbe, mit fognak másképp csinálni, mint eddig, már lassacskán a feledés ködébe veszik. A nagy fogadalmak valóra váltása emberi gyengeségünkből adódóan a legtöbb esetben megakad, mivel visszaesünk a megszokott kerékvágásba; az újjal, az ismeretlennel járó bizonytalanságot nem merjük vállalni. Kényelmünk és szokásaink legtöbbször előbbre valóak, mint az, hogy az esetlegesen tett újévi fogadalmunk szerint leadjunk néhány felesleges kilót – amely mellesleg az egészségi állapotunknak is jót tenne –, új munkahelyet keressünk, mert a jelenlegivel valamilyen valós vagy vélt ok miatt elégedetlenek vagyunk, vagy akár rendezzük olykor viharos és zavaros emberi kapcsolatainkat.
Fogadkozás ide vagy oda, mindennapi elfoglaltságaink közepette eszünkbe sem jut, hogy minden ránk nehezedő probléma ellenére hálát adjunk istennek az Ő szerető gondoskodásáért. Az Úrnak, aki életünk történéseit figyelemmel kíséri, legyenek azok akár jók, akár rosszak. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsolt 91,11-12)
A böjt, a megtisztulás ideje remek alkalom lehet arra, hogy rövid időre megálljunk, és számot vessünk eddigi (rossz) szokásainkkal. Akár ebben a pillanatban is, az Istentől érkező belső hangra hallgatva kaphatunk iránymutatást arra vonatkozóan, hogyan alakítsuk tovább életünket. Az Úr kizárólag a javunkat akarja, azt szeretné, ha belső indíttatásból fakadóan találnánk meg a Hozzá vezető utat önmagunk beteljesülése, fizikai és lelki egészsége, békéje érdekében.
„Légy csendben, és várj az Úrra.” (Zsolt 37,7)